Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. után »

Düsseldorf Beach Boys-a

Chicago Sun-Times
2003. augusztus 24.

Amit Chuck Berry csinált az elektromos gitárral, azt csinálta az úttörő német Kraftwerk zenekar a szintetizátorral, meghatározva és összeállítva a hangszer rock'n'roll-ban való használatának szabályait.
A zenekar alapítói, Ralf Hütter és Florian Schneider, a düsseldorfi konzervatóriumon találkoztak, és 1968-ban Organisation nevű zenekarként kezdtek kísérletezni az elektronikus hangzásokkal. Miután új nevet vettek fel, az erőmű német megfelelőjét, egy sorozat nagyszerű albumot adtak ki a 70-es évek folyamán, melyek roppant befolyásosak maradtak az alternatív rock, dance és hip-hop világában.
Az elmúlt két évtized nagy részében Hütter és Schneider elkerülte a rivaldafényt, hogy kielégítse két szenvedélyét: a cross-country kerékpározást és Kling Klang Stúdiójuk átalakítását analógról digitális technológiára.
Most újra felmerültek a 'Tour de France Soundtracks'-szel, az 1986-os Electric Cafe óta első, új anyagot tartalmazó albumukkal, és egy lemezzel, melyet ez a két tevékenység ihletett.
A zenészek mindig kerülték a hírnév cicomáját: robot-másolataikról küldenek fotókat a sajtónak ahelyett, hogy maguk pózolnának, és szinte soha nem adnak interjúkat.
(Amikor 1998-ban, egy ritka, chicagoi előadás előtt megpróbáltam velük beszélni, egy barátságos, de kemény női hang vette fel a telefont a Kling Klang-nál: 'Nincsen interjú, csak a show. Köszönjük.' Klikk.)
Hütter mostanában beleegyezett egy ritka beszélgetésbe a Sun-Times-szal, hogy beszéljen az új albumról és zenekara lenyűgöző örökségéről. Ígér egy átfogó amerikai turnét is ez év végén, vagy 2004 elején.

Sun-Times: Értesültem róla, hogy az album Németországban No. 1-ként debütált. Gratulálok.
Ralf Hütter: Hát, ez csodálatos. A Tour de France-on ezt sárga trikónak hívják.

Sun-Times: És még csak le sem kell esniük a kerékpárról!
Ralf Hütter: [Nevet] Nem. Mint azt bizonyárra tudja, mi magunk is sokat kerékpározunk, az egészség érdekében.

Sun-Times: Tudom, hogy komoly kerékpárrajongó. Kíváncsi vagyok az album és az eredeti 1983-as 'Tour de France' dal közötti kapcsolatra. Mi késztette Önöket, hogy visszatérjenek a versenyhez e zene ihletéséhez?
Ralf Hütter: Húsz évvel ezelőtt, 1983-ban, barátomnak, Florian Schneider-nek és nekem megvolt az album teljes forgatókönyve. Megvolt az elképzelés, és elkezdtünk dolgozni rajta. Végül befejeztük a számot, és aztán más projektekbe merültünk. Ez idő alatt a forgatókönyv végig ott volt, mintha velünk aludt volna, de más műszaki dolgokat csináltunk. Aztán tavaly visszatért, amikor Párizsban játszottuk a koncerteket az új, korszerűsített Kraftwerkünkkel legelőször.

Sun-Times: Láttam pár éve a zenekar előadását itt, a Riviera Theatre-ben, és az egyik legcsodálatosabb show volt, amit valaha láttam. Mi változott?
Ralf Hütter: Az 1998-ban volt, amikor a Kling Klang Stúdiót hoztuk. Az még mindig egyfajta nehéz koncertfelszerelés volt. Már mindent átalakítottunk digitális formátumba, de még mindig volt analóg is. Most ez mind csak laptop.

Sun-Times: Wow. Ez azt jelenti, most sokkal kevesebbet kell cipelni.
Ralf Hütter: Igen! Párizsban legelőször a Cite de la Musique-ban játszottunk. A képek képernyő-kivetítése a zenével szinkronizálva volt, és aztán a Tour de France 100 éves évfordulójával visszatért a Tour de France ötlete. Ez a Kraftwerk 33. évfordulója is! [Nevet] Így aztán elkezdtünk ezen dolgozni, és télen Japánba mentünk, aztán Ausztráliába, és épp most fejeztük be az albumot.

Sun-Times: Az volt a cél, hogy az új zene ugyanúgy elevenítse fel a kerékpározást, mint az 'Autobahn' az autópályát, vagy a 'Trans-Europe Express' a vasutat?
Ralf Hütter: Igen. El lehet képzelni, hogy alapvetően amikor terveztünk, a forgatókönyv megvolt, de még mindig egy csomó munka volt hátra, hogy tulajdonképpen kialakítsuk, hogyan szóljon. Alapvetően úgy szól, mint semmi más - a csend, a csend - mert ha jól kerékpározol, és a kerékpárod jól működik, nem hallod a láncot, nem hallod a kerekeket, nem hallod magadat, mert jó formában vagy, és minden simán megy.
Ez az egyik oka, amiért annyira szeretünk elszabadulni a stúdióból - mindig a zenei hangok.
A tökéletes csend teret hagy a koncentrációnak és képzeletnek. Amikor ezen az albumon dolgoztunk, megpróbáltuk megtestesíteni a nagyon sima, gördülő, sikló elképzelését. Ez a hangzás.

Sun-Times: Szinte érezni lehet a szelet az arcunkon.
Ralf Hütter: Igen! És a lélegzést, egyfajta zümmögést. Németül ezt 'Fleischentonal'-nak mondják, - tér és hangképek - tájak, nagyon nyílt, széles hangzások. Tehát ebben a szellemben próbáltunk dolgozni.

Sun-Times: Énekük megváltozott ezen az albumon: sokkal inkább számítógép által manipulált, mint ahogy a régi időkben énekeltek.
Ralf Hütter: Mindig a hangot, az emberi hangot, a beszédet használtam - a németben ezt 'Sprechsingen'-nek hívják. Nem tudom rá az angol szót. A 'Sprechsingen' 'beszéd-ének'-et jelent. Egyfajta rap.
Ez az 'Autobahn'-nal kezdődött - "Fahr'n, fahr'n, fahr'n aur der autobahn" - és a zümmögés is, a 'Trans-Europe Express'-szel, és aztán magába foglalt mindenfajta elektronikus hangot, szintetikus hangokat.
Barátom, Florian, természetesen nagy specialista az éneklő írógépekhez hasonló dolgokban; hangszereket fejlesztettek neki. Nagyon jó benne, hogy számítógépes cégek mérnökeit dolgoztassa munka után és hosszú éjszakákon át beszédszintézis és hasonló dolgok fejlesztésén. Így rengeteg szintetikus hangot használunk, és intonációk minden fajtáját.

Sun-Times: Mégis hiányzik nekem az Ön hangja. Tetszik, ahogy énekel.
Ralf Hütter: Igen, de csinálok valamit a 'Tour de France'-on. És az 'Elektro Kardiogramm' egy számítógép, de én idézem elő. Aztán a 'Titanium'-on több is van az én beszédemből.

Sun-Times: Említette Florian szerepét az elektronika fejlesztésében. Önök ketten 1968 óta együtt vannak. Mi olyan különleges az együttműködésükben?
Ralf Hütter: Hát, olyan ez, mint egy elektronikus házasság. [Nevet] Mr. Kling és Mr. Klang. Sztereó, tehát a zenének a teljes dimenziót adja. Yin yang, Kling Klang.

Sun-Times: Tehát nem tudná elképzelni, hogy Florian nélkül készítsen Kraftwerk felvételt?
Ralf Hütter: Nem, nem. Ez nem lehetséges. Erről szól a Kraftwerk. Sztereó.
Egyébként Henning Schmitz most 20 éve dolgozik velünk. Turnézott velünk, és zenei mérnökként dolgozott a stúdióban, tulajdonképpen mióta '82-ben vagy '83-ban elkezdtünk a régi 'Tour de France' elképzelésen dolgozni. Fritz Hilperttel, a másik zenei számítógép-mérnökünkkel is nagyon régi a kapcsolatunk, és ezt visszük színpadra. Ezt látta Ön Chicagoban.

Sun-Times: Igen, de a rajongók nem úgy gondolnak a zenekarra, ahogy a korábbi ütősökkel, Wolfgang Flürrel és Karl Bartossal való felállásra emlékszünk, mert az új zenekar sokkal kevesebb zenét csinált az elmúlt 20 évben.
Ralf Hütter: Igen. Ez a digitális mobil korra való átalakítás elvégzésének eredménye volt, a Kraftwerk 33 évének teljes történelmével és katalógusával együtt. De most itt vagyunk, és működik. Emlékszem, Tokioban abban a hatalmas komplexumban játszottunk, és nem volt fűtés. Valami 3 fok volt, de minden igazán jól működött. És aztán játszottunk Melbourne-ben, Ausztráliában, és közel 50 fok volt, és még mindig nagyon jól működött minden.

Sun-Times: Miután én is játszottam egy Mini-Moog-on, az egyik dolog, ami lenyűgözött, a hangszer azon képessége volt, hogy meglepjen. Hiányoznak Önöknek valamikor is azok a régi analóg szintetizátorok?
Ralf Hütter: Hát, használjuk őket! Az összes Kraftwerk hangszerünk megvan, és a stúdiónk különböző területein működik, tehát egy kicsit olyan, mintha a Kraftwerk történelme lenne. Működnek, és használjuk, ha bármilyen hang művészileg fontos. Dolgozunk a kerékpár hangjain, dolgozunk az emberi szív hangjain, az emberi lélegzésen - bármin, ami felhasználható.

Sun-Times: Mindig kíváncsi voltam a Kraftwerk gyökereire a késő hatvanas évek pszichedelikus robbanásában. A zenekar a 'Kraut-rock'-nak nevezett mozgalom részeként kezdett - német pszichedelikus zenekarok, akik a stúdiót hangszerként kezelték olyan helyek létrehozására, melyek csak a hallgatók képzeletében léteznek.
Ralf Hütter: Soha nem hívták Kraut-rocknak; ezt a szót az angol sajtó találta ki, és soha nem használták Németországban. Németországban 'kosmische Musik'-nak ('kozmikus zene') hívták. A Kraftwerk közelebb állt a Rajna-Ruhr-vidék egyfajta ipari hangzásához.
El lehet képzelni, hogy a késő hatvanas években egy helyet sem találtunk, ahol felléphettünk volna. Így beosontunk a művészet világába. A zenei világban ott voltak azok a rockzenekarok, így belemerültünk a művészvilág néhány eseményébe, és fényshowkat vagy kivetítéseket használtunk. Az elképzelés a német 'Gesamtkunst' volt, ami az összes művészeti ág egyfajta kombinációja vagy fúziója.
A képzelet és a stimuláció egészen a Kraftwerk kezdetétől fogva mindig velünk volt. Kis rajzokat, képregényeket és albumborítókat rajzoltunk; kivetítéseket készítettünk; dolgoztunk a fényeken; dolgoztunk a dallamokon; hangszórószekrényeket építettünk. A Kraftwerk körül minden a mi kreatív ötleteink része volt.

Sun-Times: Nem volt törekvés komplett csomag, egyedi világ létrehozására?
Ralf Hütter: De! És ez velünk maradt máig, úgy gondolom. Most a számítógépes grafikával és szinkronizálással természetesen több eszközünk van.
A felszerelés nagyon hasznos volt; a mi irányunkba fejlődött, tehát nagyon-nagyon örülünk. Mindig öröm új játékszereket kapni, de a régiekből is megtartunk néhányat, mert megvan az affinitásunk a motorok hangolásához, az oszcillátorok hangolásához, robotszerű mozdulatok és számítógép által előállított hangok kitalálásához.

Sun-Times: Amikor a chicagoi show vége felé előadták a 'Pocket Calculator'-t, ön kijött a felszerelés elé, és táncolt, és Florian szélesen mosolygott. A Kraftwerk imázsa mindig nagyon merev volt, de itt süllyedjek el, ha nem érezték jól magukat. 
Ralf Hütter: Hát persze! Ezt fekete humornak hívjuk. Ez mindig párhuzamosan jelen van, egy cseppnyi kis humor mindennel szemben. De ugyanakkor tudunk komoly munkát végezni, és mégis egy kicsit mosolyogni.

Sun-Times: Még mindig ugyanazt az élvezetet találja a zenélésben, amit húszévesen?
Ralf Hütter: Hogyne, hogyne! [Nevet] Nagy élmény volt Chicagoban és Detroitban játszani - egyszerűen csodálatos. Különösen a kulturális összefüggés - Chicagoban az elektronikus house, és Detroitban az elektronikus techno. Ez volt az álmunk.

Sun-Times: Fiatal elektronikus irányultságú zenészek egész generációja számára a Kraftwerk befolyásosabb, mint a Beatles. Teher ez az örökség valaha is?
Ralf Hütter: Nem, igazán nem, mert ez adja nekünk az energiát és a buzdítást, hogy folytassuk. Azért, mert a késő hatvanas években kezdtük, még mindig előre nézünk.
Amikor látjuk a közönséget, és az a fiatal számítógépgyerekektől az egyetemi elektronika- vagy fizikaprofesszorig terjed, nagyon-nagyon elégedettek vagyunk.
(Jim Derogatis popzene-kritikus)

eredeti: http://www.suntimes.com

fordította [PJ] Júlia