Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »

Laut Magazin - Karl Bartos

2000.

Társszerzőként ő írta a 'Die Roboter'-t, a 'Das Model'-t és a 'Tour De France'-ot. Hannoverben, az EXPO-n való fellépése előtt tudott a LAUT egy exkluzív interjút készíteni az elfoglalt Bartos-sal. Olvassátok, mi mondanivalója volt aktuális zenéjéről és hang-szőrszálhasogató múltjáról a Kraftwerknél.

Laut: Új dalának címe '15 Minutes Of Fame' (15 perc hírnév), és a hozzátartozó videó Andy Warhol kreatív hazájában, New Yorkban, játszódik. Ezzel azt az óhaját teljesíti, hogy a 'Pop Art' művészetformának elismeréssel adózzon?
Bartos: Nem, ez inkább véletlen volt, mint oly sokszor, ha az ember zenét csinál. A számot Anthony Rotherrel együttműködve írtam. A szöveg egy Andy Warhol idézetről szól, és nem tervezett. Csak ebben az összefüggésben újra rátaláltam Andy Warholra, és akkor már levettem a könyveit is a polcról, és egy kicsit utánaolvastam. De ezt elismerésnél kevesebbnek szántam. Ugyan készített a hatvanas években néhány érdekes dolgot, azokat ismerik, de még egyszer utánaolvastam, milyen volt akkoriban a hangulat, és az már elég vicces volt. Utánanéztünk annak is, hogy megvan-e még a Factory, de nem lett belőle múzeum.

Laut: Mark Bell az LFO-tól csinált egy remixet az ön számához, hallotta már?
Bartos: Ő ül Sta Barbarában, éppen az új Depeche Mode lemezen dolgozik, és néha küld egy mailt, hogy még egy ideig eltart. Minden nap várom, hogy küldi az eredményt.

Laut: Volt már vele korábban kapcsolatban?
Bartos: Dolgoztunk együtt a kilencvenes évek elején különböző dolgokon, de a végén soha nem lett belőle semmi. Már sokszor készítettünk együtt zenét, de semmit nem adtunk ki belőle, így ez most is egy kezdet.

Laut: Tekinthetjük az új anyagot az 'Electric Music'-idők folytatásának, vagy vannak új befolyások is?
Bartos: Ó, nehéz kérdés... nem tudom. Én vagyok az utolsó, akit meg kéne kérdezni. Ez mind önéletrajzi. Azt ültetem át, ami naponta az utamba kerül. Az utolsó albumnak más háttere volt, szintetikus gitárokkal és több énekkel, de az új anyagról nem is akarok ilyen sokat beszélni.

Laut: A Karl Bartos név a múltban, mint más művészek producere és szerzője is felbukkant. Ámde ezeknél decensen a háttérben maradt. Nem fekszik Önnek a rivaldafény?
Bartos: Producerként nem is tettem olyan sokat. Tavaly készítettem el a 'Love & Violence'-t Flatznak. Ez többé-kevésbé egy Flatzra szabott méretre készült öltöny volt. Utána vette magának a szabadságot, hogy az egészet újra megváltoztassa.

Laut: Nem annyira elégedett az albummal?
Bartos: Nem, meg is állapítottam, hogy a producerség tulajdonképpen egyáltalán nem annyira jön be nekem. A jövőben inkább a saját dolgaimra fogok szorítkozni.

Laut: Említette Anthony Rothert, egy zenészt, aki műveiben tisztán az Ön zenei múltjára utal - mind koncepcióilag, mind zeneileg - milyen érzés idézve lenni, és milyen együtt dolgozni egy fiatal művésszel?
Bartos: Igyekszem nem annyira belegondolni. Mindent úgy veszek, ahogy jön. Ha az ember túl sok gondolatot helyez előtérbe, és koncepciókat alakít ki, hogyan akar egy húsz évvel fiatalabb emberrel együtt dolgozni, akkor már amúgyis sokat veszíthet. Nem érzem magamat tanárnak, és ő sem a diákom, ez egy oszcilláló folyamat, és a végén az ember mindig boldog, ha valami lesz belőle.

Laut: A más zenészekkel való együttműködéseivel ellenkező úton járt, mint amit a Kraftwerkkel követtek annak idején, mely szerint művészekkel való mindenféle együttműködést elutasítottak, legyen az még olyan neves is. Ez olyan volt Önnek, mint a kitörés egy kreatív börtönből?
Bartos: Ez talán a kilencvenes évek elején volt így. Különböző dolgokat próbáltam ki, és ami a legtöbb örömet szerezte nekem, a manchesteri és liverpooli angolokkal való együttműködés volt, de ami a legjobban tetszik nekem, az a dalok írása. Az elkészítés nagyon gyorsan munkába fajul. Ez aztán már inkább fizikai dolog: minden frekvencia megvan, serceg, van-e mellékzörej vagy nincs. Ez egyszerűen nem annyira az én ügyem.

Laut: Ez nem kreatív folyamat?
Bartos: Nem, egyáltalán nem, inkább szolgáltatás. Zenét írni kreatív. Néha iparművészet, máskor zenemű vagy méretre szabott öltöny, de maga az elkészítés egy teljesen tárgyilagos mesterség. Olyankor az ember inkább műszerész, aki a frekvenciákat tekergeti.

Laut: Hétfőn és kedden az EXPO-n lép fel. A világkiállításon való fellépés valami különleges az Ön számára?
Bartos: Nem tudom, mi vár ott rám, és még soha nem is voltam ott. Nem ismerem a termet, és nem tudom elképzelni. Tudom, hogy sok sétáló vevő lesz, és hogy az emberek nem kimondottan miattam fognak oda jönni. Fogalmam nincs, remélem, hogy pozitívan fogok csalódni.

Laut: Az Ön ötlete volt ott fellépni?
Bartos: Nem, a régi koncertügynökségem kért meg.

Laut: Meg tudja már mondani, mikor fog megjelenni új albuma?
Bartos: Az még elbizakodott lenne. Először valamikor kiadok egy új dalt, ez az ősszel jelenik meg, és aztán kell tovább nézni. Clubturnéra fogok menni Németországban, akkor fellépek a nagy városokban, és tavasszal adok néhány koncertet az egész világon. Remélem, hogy eközben még néhány benyomást fel tudok szedni, melyeket aztán lemezre viszek.

Laut: Mi a helyzet az élő showjával? Használ videóvetítéseket is. Milyen jelentősége van a vizuálisnak az Ön számára, amikor fellép?
Bartos: Bonyolult a viszony a zene és a kép között. A kezdeti időkben - mielőtt MTV lett volna - az 'akusztikus filmezés' zenéjéről beszéltünk. Időközben a vizualizálás már grátisz jött hozzá. Egy kicsit aggódom, hogy a srácok manapság elfelejtenek a fejükben saját elképzelést kialakítani a zenéről, mert mindig megkapnak egy sablont hozzá, és ez nagy kár. A vizualizálás magamfajta módján azon fáradozom, hogy olyan képeket adjak, melyek még elég teret hagynak a saját elképzeléseknek. Ezek tulajdonképpen csak minták, piktogramok vagy részben csak grafikák. Talán részleteket használok az új videóból, de újra összevágom őket egyfajta Loop-színházzá (?).

Laut: Hogyan próbál a koncerteken a közönséggel kommunikálni?
Bartos: A zenészek játszanak, és a közönség hallgatja. Ez mindenekelőtt az alapszolgáltatás, és ezen nem is fog semmi lényeges változni. Olykor meg lehet próbálni a helyzettől függően néhány szót mondani, de ez sem feltétlenül kell, mert ez egy koncert, és nem jam-session. Hiszen a közönség is azért megy moziba, hogy megnézzen egy filmet, és nem azért, hogy a szereplővel folytasson beszélgetést a vásznon. Vagy ha az ember elmegy a színházba, akkor valamit előadva akar látni. Ez kevésbé interaktív. Halálra tudnám magamat nevetni a Viva 'Interaktiv' műsorán. Ez már szinte cinikus. A srácok ülnek a tévé előtt, fütyülnek a kólába és mogyoróba, és a műsort 'interaktív'-nak hívják, csodálatos! Ami interaktív, az egy chat az interneten vagy egy beszélgetés.

Laut: Nem lehet egy koncert interaktív, ha a közönség pillanatnyi hangulata magával ragadja a művészt?
Bartos: Ez igaz. A zene valami páratlan, és ez megkülönbözteti minden konzerválástól, amikor ugyanott ugyanakkor zenészek és hallgatók találkoznak, abban van valami filozofikus, és az biztosan interaktív. De nem annyira közvetlen, hogy nagy beszélgetés jöjjön létre. Az emberek részben azt várják, hogy belemegyünk, és mondunk valamit, de a legfontosabb, hogy mind jól érezzék magukat, és jól töltsék az időt.

Laut: Májusban hatévi szünet után újra élőben lépett fel (Electronic Beats), és ott első ízben Kraftwerk-dalokat is előadott. Milyen volt ilyen hosszú idő után újra rátenni a kezét a volt zenekarának anyagára?
Bartos: Előzőleg beprogramoztam a dolgokat, és még egyszer teljesen át kellett dolgoznom őket, és újra el kellett készítenem. Ez nagyon érdekes munka volt, és meg vagyok lepve, hogy például a 'die Roboter' mennyire frissen szól, ha élőben játsszuk. Nem úgy tűnik, mintha olyan régi lenne.

Laut: 'Ich war ein Roboter' című könyvében Wolfgang Flür leszámolt Ralffal és Floriannal. Hogyan áll hozzá Ön tulajdonképpen az ő kijelentéseihez, és hogyan tudja elfogadni/minősíteni, hogy Ralf és Florian emiatt pereskedtek vele?
Bartos: Én ezt meglehetősen unalmasnak találom. Nem vagyok oda a könyvért. Ugyan olvastam, és barátom, ex zenekari kollégám, Wolfgang számára talán fontos volt ezt megírni. Nekem azonban ez egy kicsit túl szentimentális. Másrészt azt sem tudom megérteni, hogy valaki ezért ilyen hevesen járjon el.

Laut: Hiszen Ralfnak és Floriannak is megvan a megvédendő imázsa.
Bartos: Jaj, némelyik embernek egyáltalán nincs tennivalója, és inkább más dolgokkal kéne törődnie.

Laut: Flür a könyvében egyfajta küzdőtársként ábrázolta Önt. Ebben az összefüggésben érzi magát általa?
Bartos: Wolfgangról egyáltalán nem annyira szeretnék nyilatkozni. Ő egy barátom, és amit ír, az nagyon érzékenyen van írva. Ez egy bizonyos korról való érzéseire és személyes észlelésére vonatkozik. Szívesen kiönti a szívét, és ezt tőlem nyugodtan tegye is, és írhat tíz könyvet különböző dolgokról. Sok sikert kívánok neki ehhez. Ha akkoriban a Kraftwerkkel foglalkozom, akkor inkább az érdekel, mi más történt még 1978-ban, hogyan nézett ki a zenei táj, kik csináltak akkor zenét, és hol voltunk akkoriban. Ha arra gondolok, hogy New Yorkban voltunk, megkérdezem magamtól, mi történt még ugyanakkor. Ezt amúgy is nagyon szubjektívnek tartom, és egyáltalán nem gondolom, hogy sokakat érdekelne, és ha mégis, akkor zenémben akarom közölni, vagy abban a művészeti formában, melyet én választok. Nem vagyok író. Az írás bizony nagyon bonyolult és nehéz médium. Némelyeknek nagyon jól megy, és a többieknek nem kéne hozzányúlniuk.

Laut: Már 1993-ban meg akarta nyerni Wolfgangot az 'Electric Music'-hoz. Gondolja, hogy Önök között létrejöhet még egyszer együttműködés?
Bartos: Ez mindig újra szóba került. Nem tudom, talán. Konkrét tervek nincsenek. Én magam egész évben amúgy is olyan intenzíven dolgozom saját zenémen és a koncerteken. Gyakran beszélek telefonon Wolfganggal, és talán valamikor csak megtörténik.

Laut: És hogyan látja a két másik volt kollégája munkáját ma?
Bartos: Van ugyan véleményem erről, de valahogy semmi nem ugrik be. Hiszen ebben olyan kevés történik. Az utolsó, amit hallottam, az EXPO-dal volt. Ezt egyből meg is vettem magamnak, és mostanáig kétszer vagy háromszor meghallgattam. Ez egyfajta szolgáltatási megbízás volt vagy reklámszignál, amelyet, ahogy hallottam, elég jól megfizettek, aminek én örülök, de nem tudom komolyan venni egy csokoládészelet vagy intimbetét szignálját. Az EXPO talán egy másfajta termék, de a dal szignál marad, szolgáltatás, és azt nem tudom rendes teljesítménynek tekinteni.

Laut: Létezik még kapcsolat Ralffal és Floriannal?
Bartos: Elég kevés. Az ember mindig hall megint valamit, de nem úgy van, hogy állandóan leveleket vagy könyveket kell írnom.

Laut: Hogyan néz ki az, amikor Karl Bartos hazajön? Mit raknak CD-lejátszójukba?
Bartos: Tulajdonképpen nem hallgatok sok zenét, de éppen ma reggel hallgattam meg a New Radicalstól a 'You Get What You Give'-et, állati jó dal Motown-visszhangokkal, szuper!

Laut: Bartos Úr, nagyon köszönöm a beszélgetést.
(Interjú: Alexander Cordas és Michael Schuh)

A cikk német verziója / The German version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
fordította / translated by [PJ] Júlia