Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2002 előtt »

Szigorúan ellenőrzött programok

Így látja a Kraftwerk főinstruktora - Világturné 10 év után - Az autópályák hangjai wagneri ihlettel - Kling-Klang a technológia robbanás után

"Halló, itt Ralf Hutter" - hallatszik a telefonvonal túlsó végéről egy vidám hang, amely első pillanatban azt a benyomást kelti tulajdonosáról, hogy olyan ember, aki a mai napig őszinte csodálattal tekint a távbeszélőrendszerre, amely képes Budapestet Düsseldorffal összekötni. Ha nem tudnám, hogy a Kraftwerk együttes egyik meghatározó személyiségével beszélek, ez az ámuló hang könnyen azt a gyanút ébresztené bennem, hogy egy baváriai erdőlakóval társalgok, akit épp az imént vezettek be a hordozható videókamera használatának örömeibe.

Ralf Hutterék a 70-es évek közepén tűntek fel egy nyájas futurista testület benyomását keltve. Simulékony megjelenésük (lenyalt, hátrafésült haj, szűk, fekete szövetnadrág) az individualizmuson alapuló kultúra, valamint a komputerkorszak előtti idők iránt érzett nosztalgia elvetését szimbolizálta. A Kraftwerk az autósztrádák korának népzenéje. Trans-Europe-Express című lemezükön wagneri hódolattal adóztak az autópályák világának, olyan benyomást téve hallgatóságukra, mintha az együttes tagjai áruházból szökött próbabábúk lennének, akik elvegyültek az utca emberei között. Később Computer World című albumukkal sikerült osztatlan ellenszenvet ébreszteniük a nyugatnémet hippik körében, akik akkortájt éppen hevesen tüntettek a számítógépes személyi nyilvántartás, valamint a komputeres ellenőrzésre alkalmas személyi igazolvány tervezett bevezetése ellen. A zenekar dörzsölten naiv üzenete az volt, hogy a gépek a barátaink és lehetséges tökéletes harmóniában élni velük. A Kraftwerk minimalista kompozíciói a jövő zenéjének előhírnökei voltak: fémesen hideg hangok az új technológia robbanás hajnali derengésében.

Aztán csaknem tíz év szünet következett, majd az együttes a közelmúltban megjelentetett egy lemezt, amelyen régi számaik újrakeverései találhatók, jelenleg pedig hamarosan induló világkörüli turnéjukra próbálnak, az elsőre az 1981-es koncertsorozat óta, amelynek egyik állomása a pesti Kisstadion volt.

"Mi nem csak zenével foglalkozunk - így Herr Hutter -, a Gesamtkunstwerkben utazunk. Különböző elektronikai berendezéseket tervezünk és készítünk, robotokat építünk és komputerprogramokat írunk. Ez éppen olyan fontos számunkra, mint a zenélés. Emellett az elmúlt évek során teljesen újjáépítettük a stúdiónkat, amely így most már teljesen digitális vezérlésű."

A Kraftwerket mindig is titok és homály vette körül. Nemrég például az őket kiadó lemezcég egyik képviselője nyilatkozott aggodalmasan arról, hogy Ralf Hutter és Florian Schneider a munkálatok befejezése előtt gyakran napokra eltűnnek, a cég embereinek fogalmuk sincs, hogy hol keressék őket, mivel magánéletükről jóformán semmit sem tudnak. Az együttes tagjai ahhoz sem járulnak hozzá, hogy lefényképezzék őket, az újságok csak az önmagukról készített robotváltozatok fotóit közölhetik. Meg kell jegyezni, hogy ezek kiváló munkák, és ha jól meg vannak olajozva, kitűnően helyettesíthetik a legénységet az élet számos területén. Ennek a különösnek ható viselkedésnek azonban nem az oka, hogy a Kraftwerk primadonnákból áll, hanem hogy tagjai kerülik a nyilvános szereplés olyan formáit, amelyek fölött nem gyakorolhatnak ellenőrzést. Zenéjük matematikai tökéletességét nem szívesen mazastolják össze emberi gyengeséggel, zavarodottsággal, a nyilatkozatok során elkerülhetetlen félszavakkal, nyögésekkel, "hmm"-kkel és "ööö"-kkel.

"Minket sosem érdekelt az, hogy pénzt keressünk. Azt kutattuk, hogyan hat az emberre az őt körülvevő ipari környezet." (A Kraftwerk a 70-es évek végén háromezer márkáért adta el az Autobahn című lemezének összes jogát, néhány héttel azelőtt, hogy a címadó szám feltűnt a világ csaknem összes slágerlistájának élmezőnyében.)

Az elmúlt évtizedek német popzenekarai között egy sem volt, amelyik a német kultúra valamely tradíciójából származtatta volna magát, vagy arra hivatkozott volna.

"Ahogy a második világháború után teljesen újra kellett építeni Németországot, úgy nekünk is mindent elölről kellett kezdenünk. Az gyetlen, aki egyáltalán szóba jöhet a Kraftwerk megihletésével kapcsolatban, az elektronikus zene ma már klasszikusnak számító úttörője, Stockhausen. Sokan vádoltak jobboldalisággal bennünket, sőt, eléggé furcsa módon még szélső-jobboldalisággal is, mégpedig azok az emberek, akik a fogorvosuktól elvárják, hogy a legmodernebb technikát használja fogaik kezelésekor, és nehezen barátkoznak meg azzal a gondolattal, hogy az egy szál laposfogóval húzza ki a fogukat. Ha viszont zenéről van szó, akkor mindjárt a jó öreg villanygitárokat akarják az ötvenes évekből."

A turnén - állítólag novemberben a BS-ben is játsznak! - a Kraftwerk felvonultatja a Kling-Klang stúdió teljes technikai arzenálját, valamint bemutatkozik két új tag, Fritz Hilpert és Fernando Abrantes, továbbá a a robotlegénység is.

"A 'The Robots' című számot robotok adják majd elő. Komputervezérlésű kis motorjaik vannak, amelyek segítségével balettezni fognak. Épp most néztük meg őket próbán. Érdekesnek tűnik... A mi gépeinknek ugyanis van lelkük. Ha mi meghalunk, élő és használható komputerprogramok, létező hangok maradnak utánunk. Beethoven halála után csak kottákat hagyott ránk."

noise

forrás: Reform, 1991. szeptember 26.
beküldte: Beba-1 (Attila)

Az eredeti cikk képe
készítette: MrGer