Honlap » Koncertek » Paris 2002 »
YoungOld riportja
Non Stop - Non Stop - Non Stop - Non Stop
Bár a négy év után újra koncertező Kraftwerktől a rajongók egyre
új matériát várnak, az együttes nem hazudtolta meg önmagát. Új számok
nem hangzottak el, viszont átdolgozott zenék, és újragondolt design
jellemezte a párizsi fellépést. Az eddig megszokott robotokat otthon
hagyták, akárcsak a gépeket a hátuk mögül, melyek alól korábban
neoncsövek villogtak a zenét kísérve. A négy külön kivetítőt felvál-totta
egy nagy háttér, melyet három projector szolgált ki. És hogy még
csavarjanak rajta, a show előtti pittyegést is leváltották a
honlapjukon hallható 'antenna' hangra. Mikor már kellően fel voltunk
tekerve, elkezdődött a koncert. Felhangzott a vocoder intro, ami nem módosult
az évek alatt sem. Mély, tiszta hangja volt, amit igazából így élőben
lehetett élvezni, hiszen egyetlen koncert bootleg sem tudta eddig
visszaadni azt a hatást. Mikor az intro lezárult, elindult a Robots. Túl
sok értelme nem lenne minden számot egyenként jellemeznem, így csak néhány
momentumot emelnék ki (nem időrendi sorrendben; remélem, elnézitek ezt
a kis csapongást). A 15 x 4 m-es kivetítő elképesztő aláfestést
adott a zenének. A hajszálpontosan ütemre változó animációk és
videók néha el is terelték a figyelmemet, az ember nem is tudott dönteni,
mire figyeljen: a zenére, vagy az animációra.
Feltűnő volt (legalábbis számomra), hogy Florian, de az együttes többi
tagja is gyakran figyelték a közönséget, főleg, mikor valami hallható
újítást vittek a zenébe. Úgy látszik, hogy ez egy teszt koncert
volt. Jót tett a Radioactivitynek az újragondolás, a Sellafieldet követő-en
a régi hangzás köszönt vissza, majd átváltott a Mix-en hallható
verzióra. Az Airwaves és az Expo 2000 is leírhatatlan volt. A Neon
Lights kiemelendő, nekem tetszett az újabb változat. Viszont a
Modell-hez nem igazán értem, miért nyúltak hozzá. Nem lett jobb. Ha
szabad ilyet mondani, nekem csalódás volt, mikor megláttam, hogy a
Pocket Calculatort nem a mini billentyűzeten és egyéb ketyeréken adják
elő, hanem maradtak a konzoljaik mögött. De nem bánkódtam már, mikor
meghallottam, hogy milyen jól szólt.
Majdnem mindegyik számba tettek valami új ütemet, vagy egyéb hangmintát,
Youwine szerint ebből lassan Mix2-t lehetne kiadni. A koncert alatt kiderült
a luxemburgi halasztás oka is: Florian nagyon meg lehetett fázva,
sokszor fújta ki az orrát. Ő egyébként elég mozdulat-lan volt.
Viszont néha, ha a kis lámpájuk úgy világított, lehetett látni,
ahogy birizgálja a potikat, ugyanis a keze árnyéka pont a derekára vetődött.
Vele ellentétben Fritz Hilpert egész teste kísérte az ütemet, a
ritmust. Látszott, hogy sokat beleadott. Ő és Henning gyakran
eresztettek el egy-egy barátságos mosolyt a közönség felé. Ralf
gyakori nevetései ellenére már nem volt ennyire közvetlen, de le sem
tagadhatta volna, hogy élvezte az estét. Néha még a teste is táncolt,
lábával verte az ütemet, becsukott szemmel énekelt. A Trans Europa
Express szép volt, az indusztriális zenék kvintesszenciája a Metal On
Metal-al együtt.
Mikor ennek is vége volt, tartottak egy rövid szünetet, ami tényleg elég
rövid volt, majd 1-2-3-4-5-6-7-8. Nummern. Igazából csak ezért mentek
le a színpadról a szünetben, hogy aztán most szertartásosan
visszavonulhassanak. Ennél a számnál volt egy kis hiba, ha jól emlékszem,
akkor az egyik számolásnál csak a közepétől kapcsolódtunk be,
vagyis túl halkan indult az egyik hangminta. Egyébként a kon-cert alatt
többször is előfordult, hogy hangerőproblémák voltak egy-két dallam
indulásakor. A Computer World kissé rövidre sikeredett, akárcsak a
Music Non Stop. Florian nemsokára félig futva elhagyta a terepet. Ekkor
kezdtük már érezni, hogy sajnos lassan vége. Fritz távozáskor még
intett a közönségnek. Ralf szép lassan, komótosan ment ki, de előtte
még lejátszott pár dallamot. Nem sokkal később már csak a musique -
non stop - musique - non stop szólt, egyre halkabban. Ekkor elkezdtük
kiabálni a robothanggal együtt: non stop - non stop - non stop. Nem sokára
már az egész hangversenyterem együtt harsogta, persze ehhez kellett egy
kis bíztatás a részünkről pár karmozdulat segítségével. Végül
elcsendesedtek a hangfalak. Legvégül meghívtuk őket itthonra, persze
teli torokból: See You in Budapest - See You in Budapest.
A koncert után egyre többen gyűltek négyünk köré, hogy fotózzanak.
A piros ing és a fekete nyakkendő megtette a hatását. Néhányan mellénk
álltak, és velünk fényképeztették le magukat. Talán furcsán
hangzik, de úgy éreztük, hogy egy kicsit hallhatatlanok lettünk. Bármi-kor
találkozhatunk az Interneten magunkkal. Fantasztikus érzés volt balra nézve
beállni. Úgy vettük észre az előadás alatt, hogy az együttesből
mindenki észrevett minket. Ha láthatjuk még koncertezni a düsseldorfiakat,
biztos, hogy újra ebben a ruhában jelenünk meg.
Ralf és Florian egy új, letisztult, talán kissé puritánabb
Kraftwerket mutatott be nekünk. Amitől Herr Hütterék a legjobban félnek
mostanában, attól most nem kell tartaniuk: a koncert után még véletlenül
se gondolt az ember arra, hogy az együttes esetleg kiégett. Ellenke-zőleg:
új erőre kapott. A 2002-es koncerteken bemutatott változások túl
nagyok ahhoz, hogy ezután ne következzen valami. Érződik, hogy elérkeztünk
egy újabb fordulóponthoz. A kérdés, hogy ezek után merre tovább. Új
anyagok bemutatása, vagy a régiek továbbgondolása.
2002. október 01.
YoungOld
youngold_freemail_hu