Honlap » Koncertek » Budapest 2004 »

YoungOld beszámolója

A koncert előtt már órákkal ott gyülekeztek a rajongók az Aréna előtt. Én talán (majdnem) elsőként érkeztem, de hamar többen lettünk. Kis csevely, aztán ahogy gyűlnek a piros ingesek, szép lassan összeállunk egy közös fotózásra. Sajnos épp akkor nyitották a kaput, így eléggé sietve kellett, meg néhányan rajta se tudtak lenni, ezt azóta is nagyon sajnálom. Mikor bejutottunk, a gyors terepszemle után irány a "Klingklang Produkt Árulda". Komoly dilemma, de kemény munka árán sikerül kiválasztani egy fekete pólót, rajta fehér mintával egy robot. Aztán be a színpad elé. Izgatott várakozás, beszélgetés, hely foglalása a korlát előtt, középen. A levlistás kemény mag természetesen ott van, egy csoportban. Észrevételezés, hogy milyen sok hölgyrajongó van. Közönség nagyságának megbecslése, megállapodás cirka 6000 emberben. Izgulás, körbenézés. Felnézés a tetőre, megnézés a reklámokat. Kiabálás, hogy ne már! Hallgatás a kiabálásra.

Kis késés után felhangzik a jól ismert intro, vagyis a prüntyögés. Tapsrohamok már előtte is, pláne most. Megjegyzem, mi ott elől az egész koncertet végig hangoskodtuk. Párizsban zavart, ha mellettem zajongtak, de most már azon a véleményen vagyok, hogy ez így kihagyhatatlan. Meine Damen und Herren. Na ne! Tényleg itt vagyok és hallom? És Kezdődik, tényleg. Összehúzott függönyök mögött piros világítás, az együttes sziluettje látszik. És elindul a majdnem két és fél órás show. 

Kezdés a Die Mensch Maschine-nal: Hát, ez valami nagyon ütős élőben... Közben széthúzzák a függönyöket, meglátjuk az együttest. Ováció.
Expo2000: Egyszer már meg fogom kérdezni Fritzéket, hogy miért a remixet nyomják mindig. Nem gond, nem azért, csak kíváncsi vagyok. Ez igazából levezeti a Man Machine-t, és előkészít lelkiekben a koncert további részére. Legalábbis nálam.
Tour de France (új): Na, igen, erre kellett előkészíteni. Mikor megjelent az új album, voltak fenntartásaim vele szemben, hogy ez nem is olyan, mint a régi, meg még ki tudja, milyen kifogásokat hoztam fel. Mostanra beérett nálam a lemez, és élőben valami isteni volt. Igen, nálam az új lemez belépett a Hall Of Favourites-be. Itt már a közönség nagyon kitett magáért, a vokál részeket teli torokból kiabáltuk, meg persze a taps. Folyamatosan, közben, nem csak a végén. Ováció.
Vitamin: Meg fogtok kövezni, de ez a szám még mindig nem érett be nálam. Valahogy nem tud megfogni. Jó szám, meg közben én is foszlattam a torkom, stb, de nem okozott akkora katarzist, mint a többi szám. Ez van.
Tour de France (régi): Na, ez a Kraftwerk egyik legjobb száma. Néha elfelejtettem hallatni a hangomat, annyira lekötött, és annyira jó volt. Minden hang a helyén, egy rendkívül kerek, egész szám. Ováció.
Autobahn: Florian is énekelt? Vagy csak az eredeti szám szimulakrumát hallom magamban, és ahhoz társítom Florian éneklésének látványát? Néha tényleg, mintha keveredne a hallott zene a képzelt muzsikával (ez az egész koncertre is igaz). Real-time, visszacsatolt flash:)
The Model, Neon Lights: Ez elmaradhatatlan. Akik úgy jöttek el, hogy nem ismerték az együttest, még azoknak is felcsillanhatott a szemük: "de hiszen ezt ismerem, pl. a rádióból!". A közönség is zajong rendesen. Bár ez csak a második koncim volt (az első a 2002-es párizsi), mégis merem állítani, hogy a magyar közönség kiváló volt. Bár voltak visszajelzések, hogy néhol pangott a nép, és lehet, hogy csak nekünk volt más véleményünk, ott a legelső sorokban, mindegy. Ralfék úgyis szinte csak minket hallottak, mi meg tettünk róla, hogy ha szükséges, kipótoljuk a teljes közönséget. De szerintem csak rátettünk egy lapáttal, nem pótoltunk. Visszatérve:
Radioactivity: Eddig a koncert elég halk volt, Fritz és Florian jeleztek is közben oldalra a technikusnak, de csak mostanra javult meg a helyzet. Ráadásul pont ennél a számnál, ami az egyik tetőpont volt az este. Nem igazán tudom megmagyarázni, miért, de félelmetes volt. Mintha most indult volna el a koncert azon része, ahol a keményebb, néhol indusztriális muzsikákat hallani. Kezdtünk nagyon bepörögni, a torkom mostanra már kezdett foszlani, akárcsak a tenyerem, bár ezt csak a koncert után vettem észre (két helyen is véresre püföltem a mancsomat, de megérte...). Ováció.
Trans Europe Express: A koncert verziójú számok közül az egyik kedvenc. Ilyen zörejekre és ritmusokra (is) szeretnék táncolni a szórakozóhelyeken, ott miért nincsen hasonló minőségű zene? A Metal On Metal rész a legjobb, ráadásul ilyen hangtechnikai körülmények között hallgatni, hát, az fantasztikus. Itthon ez átélhetetlen, maximum az emlékeket lehet felidézni a CD lejátszóval és az itthoni hangcuccal. Ováció.
Nummern, Computerwelt: azt hiszem, még szoknom kell a Nummern ezen változatát, mikor kitekert hangon számolgatnak. Nekem a menetelős, pattogósabb jobban bejött, igazán jó lenne ezt már hivatalos kiadáson is hallgatni! Ez az új változat se rossz, de érzem, hogy még szokni kell. A Computerwelt pedig valahogy olyan szám, amire ’81 óta mindig mondogatják, hogy hú, hát ennél a mai kornál soha nem volt időszerűbb. Most mondjam én is ezt?! Mondom... Ováció.
Homecomputer: Amit a TEE-nél elmondtam, az igaz itt is. Kemény, ritka jó zene. Élőben ezerszer jobb az ilyen, mint CD-ről. Érdekes, hogy bár Florianék nem szeretnek turnézni, mégis kezdem azt érezni, hogy a Kraftwerk egy koncert együttes. Egyszerűen egy csomó zenéjük ott jön át a legjobban, persze ehhez szükségesek a megfelelő látványelemek is. Itt döntöttem el, hogy készítek egy ilyen futófényes nyakkendőt. Mert kell!
Pocket Calculator: Nekem még úgy is furcsa, hogy a notebookjaik mögött adják elő ezt a számot, hogy nem láttam élőben, mikor mini billentyűzettel és egyéb kütyükkel nyomták. Sebaj, mi azért pattogtunk az első sorokban. Hátam mögött valaki megjegyzi: "Nézd, ott egy nagy ujj". Remélem, megtetszett neki a koncert, és rászokik majd:) Nem lesz nehéz...
The Robots: Másik nagy kedvenc, alap zene. És a színpadon a robotok! Még nem láttam "élőben" a robotokat, Párizsba nem hozták el őket. Ott táncoltak a lecsukott notebookok mögött, és pár méterről láthattam őket. Nincs rá jobb szó: gyönyörű volt. Komoly problémát okozott, hogy most mire is figyeljek: a látványra, vagy a zenére. Mert az sem volt utolsó. Megalkuvás nélküli, büntetős ütemek. Ováció.
Elektro Kardiogramm: Kraftwerkék szívdobbanásaira rezgett a hajam... A levlistás kemény mag pedig tombolt, ahogy azt illik.
Aéro Dynamik: Az új album egyik legjobb száma. Sőt. Azt hiszem, ha még 10-15 évig koncerteznek, és esetleg (!) kikopik a repertoárból az új lemezről valami, akkor az etapok és ez megmarad, tuti. Lüktető, stílusos, igazi Kraftwerk. Ha meghallom bárhol ezt a szót, hogy aerodinamikus, akkor azonnal beugrik a dallam is, kitörölhetetlenül. Annyira össze van rakva ez a szám, hogy az elképesztő. Ováció.
Musique Non Stop: Ezt a számot csak azért nem kedvelem annyira, mert tudom, hogy ez jelenti a show végét. Szégyellem is magam, mert nagyon jó zene ez is. Ennél a számnál már szinte direkt rá is játszottak a látható zenélésre. Henning szinte egész testével tekerte a tekerendőt, akárcsak a többiek, persze Florian kivételével. Ő akkor se mozdult volna, ha felmegyek mellé a színpadra, és belenyúlok a kütyüibe. Na jó, talán összevonta volna a szemöldökét. A show végén szépen egyenként levonultak, meghajoltak mi meg megköszöntük nekik. Ovációval. Bár a színpad már üres volt, a hang még egyre csak azt ismételgette: Music Non Stop. Ám nem sokára ez is elhallgatott, viszonylag hirtelen (Párizsban elég sokáig ment még).

Ez volt az a pillanat, amikor CyberBobbal és Babamacival megpróbáltuk megelőzni a cirka 6000 embert, és elsőként kijutni az épületből, hogy a pakolásnál elkaphassuk az együttest egy-egy autogrammra. Már csak Ralf és Florian volt ott, őrájuk közel egy órát várakoztunk, sajna hiába. Bepattantak egy kisbuszba, és már mentek is...
Innét elmentünk az afterpartyra, ami az Astoria mellett volt, a Livingroom-ban. Bent már szólt a Kraftwerk, igaz, ez már a DJ pultról. Néha becsúszott más, szintipop, vagy épp electro zene is. Egyik boxban ültünk épp, mikor látjuk, hogy a falra támaszt valaki egy Tour de France-os pólót, és néhányan körbeállják. Kimegyünk, mi is ez a látványosság. Fritz és Henning osztogatott éppen autogrammot. Ezt nem hisszük el! (Ezt a mondatot CyberBobbal még párszor elismételtük). Gyorsan elő a jegyet, gyorsan aláíratni velük, gyorsan örülni. Kiderült, hogy lejöttek ketten, csak úgy. Ott voltak egészen hajnali 4 óráig, amíg a party tartott. Egy kis beszélgetés (részemről kicsi, a nyelvtudásom gyenge mivolta miatt), bár Powerplantnak sikerült elég sokat csevegnie velük. Hihetetlen élmény úgy táncolni Kraftwerkre, hogy közben a fele együttes ott van a közelünkben, táncolnak ők is, vagy épp ülnek a kanapén gin tonicot szürcsölgetve. Az is érdekes volt, hogy én még nem voltam buliban, ahol KW szólt volna folyamatosan. Itt igen. Ráadásul néhány vendég nem is ismerte őket, vagy épp nem is ismerte fel őket, mégis át tudták érezni a zenét, és mozogni rá. Szép volt, az biztos. Pláne, hogy az emberek nagy része piros ingben és fekete nyakkendőben feszített, ahogy azt kell. Mikor vége lett, már alig álltam a lábamon. Gyors búcsú, egy danke schön persze még elment Fritzéknek, aztán ki a Népligetbe, és várni a reggeli buszt, ami hazazötykölt engem. Mikorra tudom feldolgozni ezt az élményt? Fel lehet egyáltalán? PP kérdésére elmondták, hogy kb 2-3 év múlva megint szeretnének eljönni Budapestre. Bár első kézből jött infó, mégis fenntartásokkal kezelendő. De azért hinni benne azért szabad, nem?

2004. május 30.
YoungOld#freemail_hu