[Kraftwerk.HU] Re: [Kraftwerk.HU] album jellemzések

[CyberBob]

----- Original Message -----
From: "YoungOld" <youngoldofreemail.hu>
To: "Kraftwerk Levelezőlista" <kraftwerkobarcodesender.com>
Sent: Sunday, July 06, 2003 7:37 PM
Subject: [Kraftwerk.HU] album jellemzések


> Hi!
>
> Hát, rövidebb, mint szeretted volna (10-15 mondat/album), de igazából
> nem akartam többet írni, mert az már szájtépés lett volna. Ha
> valamelyik nem jó, szólj, és még tépkedem picit...
>
> Kraftwerk I
> ~~~~~~~~~~~
> Az első album azon lemezek közé tartozik, amiket ágyban fekve
> sötétben szoktam hallgatni, hogy ne zavarjon semmi. Ilyenkor könnyen
> társít az ember a zenéhez különféle képeket, benyomásokat, amik
> később amolyan flash formájában visszatűnnek, ha meghalljuk a zenét.
> Az én esetemben itt a Stratovarius és a Megaherz c. szám ilyen, mindig
> egy olyan erdőbe képzelem magam, ahol a fák ezüstből vannak és én
> köztük sétálva hallom/hallgatom ezt a muzsikát. Persze könnyen
> lehetne a Kraftwerk krautrock stílusú albumait elborultnak nevezni,
> azonban nekem a kedvenceim közé tartoznak az ilyen lemezek (akár
> más előadóktól is , pl. a Neu!, vagy a Tangerine Dream korai lemezei).
> Lüktetnek, mozognak ezek a hangok, kicsit amolyan pszichedelikus
> rock, megtűzdelve elsőre idegesítőnek tűnő hangokkal, amik később
> kibontakoznak, és kényszerítenek, hogy ne egy hang alapján ítéljünk,
> hanem az egész kompozíciót vizsgáljuk.
>
> Kraftwerk II
> ~~~~~~~~~~~~
> Nagyon hasonlít az első lemezhez, azzal a különbséggel, hogy itt
> kevesebb a rockosabb elem és némelyik szám kicsit mintha álmosabb
> lenne. Igazából nehéz mást írni, mint a Kraftwerk I esetében. Azt
> hiszem, Ralf Hütteréknek (és a többi kísérletező német együttesnek)
> sikerült elérniük azt, amiért is a krautrock létrejött: adtak a német
> kultúrának egy igen erős lökést. Személy szerint sajnálom, hogy
> napjainkra ez a zene teljesen eltűnt (hiszen nagyjából '68-'74 körülre
> tehető az az időszak, amikor létezett), de érthető, hiszen a célt elérte,
> innentől kezdve sok értelme nem lett volna ennek a stílusnak. Át
> kellett, hogy adja a helyét az újabb zenei megoldásoknak, amiket a
> krautrock vezetett fel. A német újhullámos zenét a 70-es évek elejétől-
> közepétől már határozottan meg lehetett különböztetni a többi nemzet
> zenéitől. Ahhoz viszont, hogy ezt az utat be lehessen járni, kellettek az
> olyan kísérletező, máshoz nem hasonlítható lemezek, mint pl. a
> Kraftwerk I és II.
>
> Ralf & Florian
> ~~~~~~~~~~~~~~
> Ez a lemez már átmenetet képez a Kraftwerk kísérletező és a
> koncepcionális korszaka között. Feltűnnek a szabályos ritmusok,
> határozott dallamok vannak, érződik, hogy elindult az együttes egy
> úton. Az Ananas Symphonie-ban hallhatjuk először a vocodert, ami
> később meghatározója lesz a Kraftwerk zenéjének. Könnyebben
> magával ragad ez a zene, mint az előző két album, több olyan szám is
> van rajta, amit az ember hamar be tud fogadni. A Tanzmusik nagy
> kedvencem, és bár ez szubjektív vélemény, de sokszor eszembe jut
> róla a Model c. szám (1978). Eddig kevesebb ismétlődő ritmus volt,
> ezen a lemezen viszont már előtérbe kerültek a struktúrák, a repetitív
> ütemek. Igazán szerettem volna ott lenni 1973-ban az album
> megjelenésekor, kíváncsi lettem volna, mi lesz ezután.
>
> Autobahn
> ~~~~~~~~
> Ez az album jelentette az igazi áttörést az együttes sikerét és a
> fejlődésének irányvonalát tekintve. Belép az együttesbe Wolfgang Flür
> (ütős). Ez a lemez már nem igazán krautrock, talán annak határán
> helyezhetjük el. A címadó dal szerény 22 és fél percével már koncepció
> anyagnak tekinthető. Hosszú, monoton, tökéletesen visszaadja az
> autózás hangulatát. Hátránya a dolognak, hogy nincs sok értelme a 7"-
> es verziónak, hiszen annak ideje csak 03:36, ergo nem képes leképezni
> egy hosszú utat. Nagyon szép zenét sikerült készíteni többek között
> olyan hangok felhasználásával, mint az autó ajtajának becsapása, a
> begyújtás, vagy ahogy elhajtanak mellettünk a járművek. Koherens
> módon vannak ezek felhasználva. Az album szépsége meglepő módon
> az egyszerűségében keresendő, ez később a Kraftwerk erőssége lesz.
> Kristálytiszta dallamok, szinte a végletekig leegyszerűsítve, hogy csak a
> lényeg maradjon.
>
> Radioaktivität / Radioactivity
> ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
> Ralf Hütter szerint az album elképzelése már évekkel korábban a
> fejükben volt. Ez már csak azért is érdekes (számomra legalábbis),
> mert ez előtt 2-3 évvel meglehetősen eltérő stílusú zenét játszottak. A
> Radioactivity minden száma szól valami konkrét dologról, nem csak
> érzésekről. A rádióhullámok és a sugárzás az, ami Hütteréket megfogta
> és lenyűgözte. A lemezen már teljes vokálok szerepelnek, előrevetítve
> az együttes útját. Ettől a lemeztől kezdve beszélhetünk a klasszikus
> Kraftwerk felállásról, hiszen csatlakozott Karl Bartos, és így Flürrel és
a
> Hütter - Schneider párossal együtt alkotják azt a formációt, ami közel
> másfél évtizeden át jelentette a Kraftwerk fénykorát. A lemez
> felépítésére jellemző, hogy kb. 4 szám köré épül, a többi darab
> átvezetést képez ezek között (pl. News, Intermission). Nagyon szép 38
> percet jelent a lemez, ami követeli, hogy egyben hallgassuk meg, és ne
> bele-bele tekerve. Talán ez a legmélyebb tartalommal rendelkező
> album. Összetett, komoly gondolatvilágát az utolsó szám könnyedsége
> oldja (Ohm Sweet Ohm).
>
> Trans-Europe Express
> ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
> Finomabb, szebben kidolgozott lemez, mint a Radioactivity, több
> könnyedséggel (Europe Endless). Ezen a lemezen jelenik meg az a
> gondolat, hogy az együttes tagjai nem is emberek. Bábuk formájában
> jelennek meg, a borítóról is kissé élettelenül tekintenek ránk. A címadó
> dal talán az egyik legtökéletesebb Kraftwerk szám. Hideg, végtelenül
> precíz, fémes, és ami a legfontosabb, magunk előtt látjuk a vonatot,
> ahogy zakatol Európán keresztül. Mintha a Kraftwerk egy "anyagi világ"-
> "zene" fordítógépként működne, nem egyszerűen megzenésítették a
> TEE-t, hanem lefordították a muzsika nyelvére, átültették. A súlyosabb
> témát (akárcsak a Radioactivity-n) itt is egy felszabadultabb dallam
> zárja (Franz Schubert), végül az Endless Endless egy keretbe foglalja
> az albumot, hogy aztán a kezünkbe adhassa.
>
> The Man Machine
> ~~~~~~~~~~~~~~~
> A Man Machine az együttes legismertebb albuma, tekinthetjük a
> pályájuk csúcsának is. Az előző lemezen megkezdett elélettelenedés itt
> folytatódik, bábukból átalakultak robotokká (és bár később az evolúció
> tovább folytatódott, mégis ez a forma lett a legsikeresebb - néhányan
> még ma is piros ingben mennek koncertre...) Itt már teljes a
> gépiesedés, már nem átmenetről van szó. Az egyetlen lengébb
> hangulatú dal a Model, ami a Kraftwerk leghíresebb dala lett
> (köszönhetően tökéletes rádióbarát mivoltának). A Man Machine
> hallgatása közben el kell ismernünk, Hütterék bizony nem emberek,
> hiszen tökéletesen hiányzik a humán tényező. Fontos megemlíteni,
> hogy ez az album nem csak a zenéből áll, hanem a szövegekből, a
> piros színből, a borítóból, és mindazon design elemekből, amelyek
> felidéződnek bennem, ha meghallok akár csak egy másodpercet is a
> lemezről.
>
> Computer World
> ~~~~~~~~~~~~~~
> A Computer World nem csak a számítógépekről, számítógépesedésről
> szól, hanem azt próbálja bemutatni (1981-ben!!!), hogy az emberi élet
> minden vetületében ott vannak a computerek, a bűnüldözéstől kezdve
> a pénz világáig. Kicsit hasonlít arra, amit a Mátrix c. filmben Morpheus
> mond Neonak: "A Mátrix ott van mindenütt. Körülvesz bennünket. [...]
> Érzed, amikor dolgozni mész, vagy templomba, vagy befizeted az
> adódat". A filmben is félelmetes volt ez a gondolat, '81-ben az album is
> szorongást válthatott ki. Számítógépekkel bármit meg lehet tenni, akár
> átsugározni magunkat a jövőbe... A lemez hangszerelése első
> pillantásra egyszerű, konyhanyelven "prüntyögős", mintha egy
> számítógép játék hangjait hallanánk. Azonban ez szándékos, amolyan
> hangulati elem. A Pocket Calculator játékosságát hamar feledteti velünk
> a Numbers pattogós kimértsége. Itt nem jelenik meg emberi elem,
> olyan, mintha egy számítógép magában dúdolna a saját stílusában. És
> ha már dúdol, miért ne eshetne szerelembe az a maschina (Computer
> Love).
>
> Electric Cafe
> ~~~~~~~~~~~~~
> Az evolúció következő állomása szerint már nincs robot test, hanem
> egy virtuális térben való létezés a kulcs a jövő felé. Már nincs igazán
> értelme arról beszélni tehát, hogy ez a zene mennyire robotikus. Már
> digitális, szintetikus a gyönyör. Az egyetlen populárisabb szám a
> lemezen a Telephone Call. Maga az album az eddigi vonulathoz képest
> kicsit undergroundabb, mindenképpen egy váltást képvisel. Kevésbé
> lett hangsúlyos a koncepcionalitás, hacsak a hipersteril hangokat nem
> tekinthetjük annak. Megint csak azt kell mondani, hogy '86-ban ilyen
> zenét készíteni nem semmi, és ezt a szakmabeliek is így gondolják: "Az
> Electric Café a Commodore 64 pötyögéséhez képest maga volt az
> űrkorszak" (Moldvai Márk - NEO); "Minket nem az izgatott, hogy
> csináljunk egy zenekart, lépjünk fel, hú de jó lesz, hanem az, hogy
> hogy a francba lehet ilyen soundot csinálni?! Akkor nekünk
> képtelenségnek tűnt egy Electric Cafét megcsinálni. Éjjel-nappal
> hallgattuk. Egyszerűen csoda volt. Attól kezdve csak az foglalkoztatott
> bennünket, hogy mi az, amivel ilyen sound készíthető." (Milkovics
> Mátyás - NEO). A Kraftwerk eddigi zenéire jellemző volt, hogy a
> technikát és az embert összehozták, a kettő kapcsolatáról szóltak (ha
> csak a háttérben is). Az Electric Café viszont annyira szintetikus, hogy
> emiatt szokatlan lehet a korábbi lemezekhez szokott fülnek. Ez volt a
> Kraftwerk utolsó(nak hitt) albuma, egészen mostanáig...
>
> The Mix
> ~~~~~~~
> A Mix kivételt képez a lemezek között, mivel nem stúdió album, de több,
> mint egyszerű válogatás. A régi nagy számok újragondolásáról van szó,
> néhol új tartalommal gazdagítva, de van, ahol csak ráncfelvarrásról van
> szó. Könnyebben befogadható, populárisabb darabok, épp ezért
> megoszlanak a vélemények a Mix-ről. Én speciel szívesen hallgatom, de
> néha nem érzem azt, amit pl. a Man Machine alatt. Talán azért, mert ez
> már nem a klasszikus négyes keze munkája, se Bartos, se Flür. A lemez
> (vagy inkáb a hozzá tartozó design) fő érdemeként így nem a zenét,
> hanem az új generációs robotokat emelném ki, ami a borítón is látható.
> Az "albumot" a Musique Non Stop zárja, akárcsak a koncerteken. Non
> Stop, Non Stop...
>
> Üdv
> YoungOld


Naaaaa, ez egész jó.
Bírnék kiegészíteni, de én is szájfosásba esnák, amit nem akarok...:-)