Honlap » Egyebek »

Az elektronikus és computeres zene története

Az elektronikus és computeres zene, beleértve az automata hangszereket és zeneszerző gépeket, története

i.e. 2. század - Valamikor az i.e. második században Ktesibios feltalálja a Hydraulist. Ktesibiost, egy görög borbély fiát, lenyűgözte a pneumatika, és írt egy korai tanulmányt a hidraulikus rendszerek mechanikai berendezések meghajtására történő használatáról. Leghíresebb találmánya, a Hydraulis, vizet használt a légnyomás szabályzására egy orgona belsejében. Egy kis, pnigeusnak nevezett víztartályt felfordított, és belehelyezte egy hordó vízbe. Egy sorozat szivattyú levegőt nyomott a pnigeusba, levegőtartályt képezve, és ezt a levegőt vezették az orgona szerkezetébe.
Görög eolhárfa. Ezt tekinthetjük az első automata hangszernek. Aeolus, a görög szélisten után nevezték el. A hangszernek két hídja volt, ezek fölött mentek a húrok. A hangszert ablakba helyezték, ahol a levegőáramlat áthaladt, és a húrokat a levegőáramlat működtette. A húrok nem különböző hosszúak, hanem mind egyforma hosszúak voltak, és ugyanarra a hangmagasságra voltak hangolva, de a húrok különböző vastagsága miatt változó hangmagasságok jöhettek létre.

i.e. 5-6. század - Pythagoras a zenei skála hangközeinek megfelelő számszerű arányokat fedezett fel. Ezeket az arányokat azzal társította, amit a 'szférák harmóniájá'-nak nevezett.

i.sz. 890. - A Banu Musa egy orgonaépítési értekezés volt; ez volt az első írásos dokumentáció automatikus hangszerről.

kb. 995-1050. - Arezzo-i Guido zeneszerző kifejlesztette a szolmizáció egy korai formáját, amely emlékeztetők rendszerét használta 'ismeretlen dalok' megtanulásához. A módszer magába foglalta betűkből álló kifejezések, szótagok, és hozzá az emberi kéz változatos mozdulatainak sorozatát. Az emlékeztetők rendszerét nyilvánvalóan egy, a kor naptárkészítői által használt módszerből alakította át.

1400-as évek - Kifejlesztik a tekerőlantot, egy verkliszerű hangszert.
Kidolgozzák az izoritmikus motettákat. Ezek a dalok ritmus- és hangmotívumokat használnak a mű meghatározásához. Olyan zeneszerzők, mint Machaut (14. szd.), Dufay és Dunstable (15. szd.) írtak izoritmikus motettákat. Az időtartamot és dallammotívumokat, a talea-t (nem tudom, mi) és színt illetően nem voltak azonos hosszúságúak. A zenét a hangok és ritmusértékek különböző felcserélései alakították ki. Tehát ha volt 5 időtartam és 7 hang, a hangokat sorba rakták az időtartamokkal. Bármilyen hangok 'maradtak', az első időtartamértékekhez kerültek. A zeneszerző az összes hangot és időtartamot felcserélgette, mielőtt az eredeti motívum újra elkezdődött.
Kifejlesztették a soggetto cavato-t, az ábécé betűinek hangokra való leképezésének technikáját. Ezt a módszert használta Josquin miséje, Herkules, Ferrara hercege nevén alapulva. A soggetto cavato egyik alkalmazása a Herkules magánhangzóit a következőképpen alkalmazná: e=re=D; u=ut=C (a dó, re, mi, fa, stb. szolfézsrendszerében ut volt az eredeti dó szótag); e=re=D. A magánhangzó-leképezés e motívuma folytatódna kereszt- és vezetéknevekre csakúgy, mint városokra.

1500-as évek - Megépítik az első mechanikus meghajtású orgonákat; a hydraulisnak nevezett víziorgonák már léteztek.
Don Nicola Vicentino (1511-1572) olasz zeneszerző és teoretikus feltalálta az Archicembalot, egy csembalószerű hangszert, hat billentyűzettel, és harmincegy lépéssel egy oktávhoz.

1600-as évek - Athanasius Kircher leírt könyvében, a Musurgia Universalis-ban (1600), egy mechanikus berendezést, amely zenét szerzett. Szám- és aritmetikus számösszefüggéseket használt a skála-, ritmus- és tempóarányok kifejezésére, amit Arca Musarithmica-nak neveztek.

1624. - Az angol filozófus és esszéista, Francis Bacon, írt egy tudományos utópiáról Új Atlantiszban. Azt írta, 'vannak zeneházaink, ahol gyakoroljuk és bemutatjuk minden hangunkat és előállításukat. Vannak harmóniáink, melyek nektek nincsenek, negyedhangokból, és kisebb hangközökkel'.

1641. - Blaise Pascal kifejleszti az első számológépet.

1644. - A 'Nouvelle invention de lever', egy hidraulikus gép, zenei hangokat állított elő.

1738. - Léteztek mechanikus énekesmadarak és verklik.
Virágzik az ipari forradalom. Voltak kísérletek a gőz erejének mechanikai számító gépekhez való hasznosítására.

1761. - Abbe Delaborde (lehet, hogy Delaborde abbé) megépített egy Clavecin Electrique-et, Párizs, Franciaország.
Benjamin Franklin tökéletesítette az üvegharmonikát.
Maelzel, a metronóm feltalálója és Beethoven barátja, feltalálta a Panharmonicont, egy billentyűs hangszert.

1787. - Mozart megírta a Musikalisches Würfelspiel-t (Zenei kockajáték). Ez a mű előre megírt ütemek véletlenszerű nyolcütemes frázisokba rendezett sorozata volt, melyek felépítették a művet. Egy kockapár minden egyes dobása egy önálló ütemet jelentett, így nyolc dobás után az első frázis véget ért.

1796. - Feltalálták a harangjátékokat, 'formázott, csiszolt, edzett acélszalag, melyet aztán úgy csavaroznak a helyére, hogy egy forgó henger nyúlványai szabad végén meg tudják pendíteni'

1830. - Robert Schumann, az Abegg variációk, op. 1 zeneszerzője. A művet egyik barátnője után nevezték el. A fő téma a nő nevének betűin alapszik: A-B-E-G-G - ez a soggetto cavato technika egy későbbi alkalmazása.

1832. - Samuel Morse feltalálta a telegráfot.

1833-34. - Charles Babbage, egy brit tudós megépíti a Difference Engine-t (Különbség-gép), egy nagy mechanikus számítógépet. 1834-ben elképzeli az Analytical Engine-t (Analitikus gép), egy gépet, melyet soha nem valósítottak meg. Ada Lovelace, Lord Byron lánya, segített e fantasztikus berendezések leírásában.

1835. - Schumann megírta a Carnaval darabokat, op. 9., huszonegy rövid darab zongorára. Minden darab különböző karakteren alapszik.

1850. - D.D. Parmelee szabadalmaztatta az első billentyűs működtetésű számológépet.

1859. - David E. Hughes feltalálta a írógépes telegráfot, amely zongoraszerű billentyűzetet használt a mechanizmus működtetésére.

1863. - Hermann Helmholtz megírja az 'A' hang érzékelései mint fiziológiai alap a zene elméletéhez című könyvet. Történelmi szempontból ez a könyv a modern akusztika alapjainak egyike volt (ez a könyv kiegészítette Joseph Sauveur korábbi munkáját).

1867. - Hipps feltalálta az elektromechanikus zongorát Neuchatelben, Svájcban. Ő volt az ottani távírókészülék-gyár igazgatója.

1876. - Elisha Gray (a telefon egyik feltalálója, Bell-lel együtt) feltalálta az elektro-harmonikus vagy eletro-muzikális zongorát; ez a hangszer zenei hangokat közvetített drótokon át.
Feltalálták Koenig Tonametric-ét. Ez a hangszer négy oktávot 670 egyenlő részre osztott ez egy olyan korai hangszer volt, mely mikrohangolást alkalmazott.

1877. - Thomas Edison (1847-1931) feltalálta a fonográfot. A felvételhez egy tűvel ellátott membrán segítségével bemetszést készítettek egy mozgó, paraffin-bevonatú papírszalagra. Ez a mechanizmus végül egy ónfóliába burkolt, folyamatosan barázdált, forgó fémhengerhez vezetett.
Emile Berliner (1851-1929) kifejlesztette és szabadalmaztatta a hengeres és lemezes fonográfrendszert, Edisonnal egyidejűleg.
Dorr E. Felti tökéletesített egy billentyűvezérlésű számológépet kilincsműves kerekekkel, melyeket egyszerre egy vagy több fog mozgathat.

1880. - Alexander Graham Bell (1847-1922) saját laboratóriumát finanszírozta Washington D.C.-ben. Charles S. Tainterrel együtt Bell kidolgozta és szabadalmaztatta a hang átvitelének és felvételének több módját

1895. - Julian Carillo elméletei a mikrohangokról, a 96-hangos skáláról; megépített hangszereket, melyek visszaadtak olyan kis részeket, mint egy tizenhatod hang. 1926-ban bemutatta hangszereit New Yorkban. A hangszerek között volt egy Octavina nyolcadhangokra és egy Arpa Citera tizenhatod-hangokra. Számos felvétel van Carillo zenéjéről, különösen a vonóskvartettekről.

1897. - E.S. Votey feltalálta a villanyzongorát (a szótár szerint) (Pianola), egy hangszert, amely előrelyukasztott, perforált papírtekercset használt, melyet egy hajszálcsöves híd fölött mozgattak. A papír lyukai megfeleltek a tábla 88 nyílásának.

1898. - Valdemar Puoulson (1869-1942) szabadalmaztatta 'Telegraphone'-ját, az első mágneses felvevőgépet.

1906. - Thaddeus Cahill feltalálta a Dynamophone-t, egy gépet, amely változó feszültségen működő dinamókkal állított elő zenét. Ez volt az első additív szintézises berendezés. A Dynamophone Telharmonium néven is ismert volt. A gép több mint 200 tonnát nyomott, és arra tervezték, hogy hangot közvetítsen telefondrótokon; azonban a drótok túl gyengék voltak az összes jelhez. Valahogy tekinthetjük 'a Muzak apjának'. A generátorok különböző frekvenciájú és intenzitású tiszta hangokat állítottak elő; a hangerőszabályzás dinamikát adott. Cikkek jelentek meg a McClure's Magazine-ban, melyek kijelentették, 'demokrácia a zenében... a zenész gombokat és kapcsolókat használ a fuvola vagy klarinét hangjának felépítésére, ahogy a művész használja ecseteit színkeverésre, hogy egy bizonyos árnyalatot kapjon... forradalmasíthatja zenei művészetünket...'
Lee De Forest (1873-1961) feltalálta a triód- vagy audioncsövet, az első vákumcsövet.

1907. - Ferruccio Busoni (1866-1924) úgy hitte, a jelenlegi zenei rendszer szigorúan korlátozott, és így azt állította, hogy a hangszeres zene halott. Esztétikai tanulmánya, az Egy új zene vázlata, a zene jövőjét tárgyalta.

1910. - Az első rádióadás New York Cityben (az első rádióállomást 1920-ban építették, szintén NYC-ben).

1912. - Luigi Russolo (1885-1947), egy festő, és Filippo Marinetti, egy költő, megalapította az olasz futurista mozgalmat. Marinetti megírta kiáltványát, a Musica Futurista-t; a futurista mozgalom hitvallása volt '?Bemutatni a tömegek, a nagy gyárak, a vasutak, az óceánjárók, a csatahajók, autók és repülőgépek zenei szellemét. Hozzáadni a gépek és az Elektromosság diadalmas királyságának tárgykörét a zenei költemény nagy központi témáihoz.'
Henry Cowell (1897-1965) hangcsoportokat vezetett be a zongorás zenében. A Banshee (Családi kísértet) és az Aeolian Harp (Eolhárfa) jó példák.

1914. - Megtörtént a futurista zene első koncertje. A 'zajok művészete' koncertet Marinetti és Russolo adta Milánóban, Olaszországban.

1920. - Lev (Leon) Theremin, Oroszország, feltalálta az Aetherophone-t (később Theremin-nek vagy Thereminovox-nak hívták). A hangszer 2 vákuumcsöves oszcillátort használt ritmushangok előállítására. A zenei hangokat az oszcillátorok 'heterodyning'-ja(?) állította elő, melyek a hangmagasságot változtatták. Egy áramkört változtattak a 2 elem közti távolság módosításával. A hangszernek volt egy rádióantennája a dinamika vezérléséhez, és egy rúd állt ki az oldalából a hangmagasság vezérlésére. Az előadó a kezét a rúd mentén mozgatta a hangmagasság változtatásához, míg a másik kezét egyidejűleg az antenna közelében mozgatta. Sok zeneszerző használta ezt a hangszert, beleértve Varese-t.

1922. - Darius Milhaud (szül. 1892) énekhang fonográf sebességének változtatásával történő átalakításán kísérletezett.
Ottorino Respighi (1879-1936) fülemülék fonográf-felvételét igényelte Pini di Roma-jához (Róma fenyői).

1926. - Jorg Mager megépített egy elektronikus hangszert, a Spharophon-t. A hangszert először a Donaueschingeni Fesztiválon mutatták be (Rimszkij-Korszakov írt néhány kísérleti művet erre a hangszerre). Később Mager kifejlesztette a Partiturophon-t és a Kaleidophon-t, mindkettőt színpadi produkcióknál használták. Mindezek a hangszerek a II. világháborúban elpusztultak.
George Antheil (1900-1959) megkomponálta a Ballet Mechanique-ot. Antheil egy Franciaországban élő száműzött amerikai volt. A művet zongorákra, xilofonra, villanyzongorára (pianola), ajtócsengőkre és egy repülőgép-propellerre hangszerelte.

1928. - Maurice Martenot (szül. 1928, Franciaország) megépítette az Ondes Martenot-t (először Ondes Musicales-nek hívták). A hangszer ugyanazt az alapötletet használta, mint a Theremin, de rádióantenna helyett egy mozgatható elektródát használt a kapacitásváltozatok létrehozásához. Az előadók egy gyűrűt viseltek, amely a billentyűzet fölött siklott. A hangszer szubtraktív szintézist alkalmazott. Honegger, Messiaen, Milhaud, Dutilleux és Varese zeneszerzők mind írtak zenét erre a hangszerre.
Friedrich Trautwein (1888-1956, Németország) megépítette a Trautonium-ot. Hindemith, Richard Strauss és Varese zeneszerzők komponáltak rá, bár felvételek nincsenek.

1929. - Laurens Hammond (szül. 1895, USA) megépített olyan hangszereket, mint a Hammond orgona, a Novachord, a Solovox, és visszhang-készülékeket az Egyesült Államokban. A Hammond orgona 91, szinkronmotor által meghajtott, forgó elektromágneses lemezes generátort használt, kisegítő fogaskerekekkel és hangszabályzókkal. Additív szintézist alkalmazott.

1931. - Ruth Crawford Seeger megírta Vonóskvartett 1931 című művét. Ez a kiterjesztett szerializmust alkalmazó első művek egyike, hang, ritmus, dinamika és tagolás szisztematikus szervezete.
Henry Cowell Leon Theremin-nel dolgozott a Rhythmicon megépítésén, egy hangszerén, amely metrikus kombinációk gyakorlatilag korlátlan összetételét tudta játszani. Ezzel a hangszerrel írta Cowell a Rhytmicana Concerto-t.
Jorg Mager-t (Németország) megbízták, hogy készítsen elektronikus haranghangokat a bayreuthi Parsifal produkcióhoz.

1935. - Az Allgemeine Elektrizitäts Gesellschaft (AEG) megépítette és bemutatta az első Magnetophon-t (magnó).

1937. - Orson Welles megrendezte a 'Világok háborújá'-t. Welles volt az első rendező, aki az elhalkulás és áttűnés technikát használta, amely először a 'Kane polgár'-ban volt látható. Addig a legtöbb filmrendező nyers illesztéseket használt helyette.
Megépítették az Electrochord-ot (az elektroakusztikus zongorát).

1938. - Megépítették a Novachord-ot.

1939. - Öntudatfilmek özöne jelent meg.
John Cage (1912-1992) elkezd kísérletezni a határozatlansággal. Művében, az Imaginary Landscape No. 1-ban (Képzeletbeli táj), sok előadóművészt kértek, hogy játsszanak több lemezjátszón, a különböző sebesség-beállításokat váltogatva.

1930-as évek - Kifejlesztették a műanyag audioszalagot.
Megépítették a Sonorous Cross-t (=zengő kereszt) (egy Theremin-szerű hangszer).

1941. - Joseph Schillinger megírta A zeneszerzés Schillinger-féle rendszere című könyvet. Ez a könyv recepteket ajánlott a zeneszerzéshez - ritmusokat, hangokat, harmóniákat, stb. Schillinger legfontosabb tanítványa George Gerschwin és Glenn Miller volt.
Megépítették az Ondioline-t.

1944. - Percy Grainger és Burnett Cross szabadalmaztatott egy gépet, amely 'megszabadította' a zenét a hagyományos hangolási rendszerek és az emberi előadók ritmikai pontatlanságainak megszorításaitól. A mechanikus találmány 'Szabad zene' írásához nyolc oszcillátort és szinkronizáló-berendezést használt fényérzékeny milliméterpapírral összekapcsolva, azzal a céllal, hogy a tervezett jelölést hanggá lehessen alakítani.

1947. - A Bell Labs kifejlesztette és elkészítette a szilárd félvezető tranzisztort.
Milton Babbitt Három darab zongorára című műve felsorolta a hang, ritmus, dinamika és tagolás összes nézőpontját.
Megépítették a Solovox-ot és a Clavioline-t.

1948. - John Scott Trotter épített egy zeneszerzőgépet népszerű zenéhez.
Hugh LeCaine (Kanada) megépítette az Electronic Sakbutt-ot, egy hangszert, mely valóban úgy szólt, mint egy cselló.
Pierre Schaeffer (szül. 1910), egy a Radio-diffusion-Television Francaise (RTF)-nél dolgozó hangtechnikus, több rövid tanulmányt készített abban, amit úgy nevezett, Musique concrete (Konkrét zene). 1948 októberében egy 'zajkoncerten' közvetítették Schaeffer korai tanulmányait.
Joseph Schillinger megírta A művészetek matematikai alapja című művét.

1949. - Pierre Schaeffer és Jacques Poullin mérnök olyan hangzáskísérleteken dolgozott, melyeket 'Musique concrete'-nek neveztek. 1949-50-ben Schaeffer és Henry (1927-96), Poullin-nel közösen megírták a Symphonie pour un homme seul (Szimfónia egy magányos embernek) című darabot; a művet valójában 1950. március 18-án mutatták be.
Olivier Messiaen megírta Mode de valeurs et d'intensities (Intenzitások és időtartamok módja) című művét, egy zongoradarabot, amely 'nem csak hangmagasság-, hanem időtartam-, hangerő- és attack-skálákat hozott létre'.
H. Bode feltalálta a Melochord-ot.

1940-es évek - Megépítették a következő hangszereket: Electronium Pi (valójában több német zeneszerző használta, köztük: Brehme, Degen és Jacobi), Multimonica, Polychord-orgona, Tuttivox, Marshall-orgona, és más kis elektronikus orgonák.

1950. - Luciano Berio (szül. 1925, Olaszország) megalapította a Milan Studio-t.

1951. - Clara Rockmore világszerte koncerteket adott a Theremin-en.
Pierre Henry megírta a Variációk egy ajtóra és egy sóhajra című művét.
Groupe de Musiqe Concrete-ként hivatalosan létrejön az RTF stúdió, a csapat maga megnyílik más zeneszerzők felé, köztük Messiaen és tanítványai, Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen és George Barraque. Boulez és Stockhausen nem sokkal később távoznak, mert Schaeffert nem érdekelte az elektronikusan előállított hangok használata, inkább mindent felvételekre alapulva akart csinálni.
John Cage határozatlanság-alkalmazása a Music of Changes-szel (Változások zenéje) tetőzött, ez egy munka, mely a Ching, a kínai jóskönyv táblázatain alapszik.
A 'Szerkezetek, Ia Könyv' Pierre Boulez legkorábbi arra tett próbálkozásainak egyike volt, hogy zenei anyag kis, sejteknek nevezett, mennyiségét használja, erősen sorozatosított szerkezetben.

1951-53. - Eimert és Beyer (szül. 1901) megalkotta az első, elektronikusan létrehozott hangokat alkalmazó műveket. Ezek a darabok egy gépesített berendezést használtak, amely Stephen Foster hangjainak Markov által készített analízisén alapuló dallamokat hozott létre.

1952. - Herbert Eimert megalapítja a Nordwestdeutscher Rundfunk (=Északnyugat-német Rádió) (később Westdeutscher Rundfunk) (=Nyugatnémet Rádió) kölni állomását. Hamarosan csatlakozott hozzá Stockhausen, és elkezdték annak megteremtését, amit Elektronische Musik-nak (elektronikus zene) neveztek.
John Cage megírta a 4'33-at. A zeneszerző megpróbálta felszabadítani az előadót és a zeneszerzőt, hogy ne kelljen semmiféle tudatos döntést hozniuk, ennek következtében a darabban csak olyan hangok szerepelnek, melyeket a közönség hoz létre.

1953. - Robert Beyer, Werner Meyer-Eppler (szül. 1913) és Eimert elkezdett elektronikusan létrehozott hangokkal kísérletezni. Eimert és Meyer-Eppler a darmstadti (Németország) nyári iskolán tanított, és Párizsban is tartott előadásokat.
Louis és Bebe Baron magánstúdiót alapított New Yorkban, és olyan sci-fi-filmekhez adtak filmzenéket, mint a Tiltott bolygó (1956) és az Atlantisz, melyek elektronikus hangokat használtak.
Otto Luening (szül. 1900, USA; meghalt 1996, USA) és Vladimir Ussachevsky (szül. 1911, Mandzsúria; meghalt 1990, USA) előadták az első koncertet a Modern Művészetek Múzeumában (Museum of Modern Art), New Yorkban, október 28-án. A műsorban szerepelt Ussachevsky Sonic Contours (Hangkontúrok) című műve (zongorafelvételekből készül), és Luening Fantasy in Space (Űrfantázia) darabja (fuvolafelvételeket használt). A koncert után felkérték őket, hogy szerepeljenek a Today Show-ban Dave Garroway-jel. A zenészek 802 helyi szervezete nagy hűhót csapott, mert Luening és Ussachevsky nem voltak a zenészszakszervezet tagjai.

1953-54. - Karlheinz Stockhausen (szül. 1928) Helmholtz kutatását használta az I. és II. tanulmánya (Studie I. / II.) alapjául. Megpróbált egyre összetettebb szintetizált hangokat létrehozni egyszerű tiszta frekvenciákból (szinusz hullámok).

1954. - A Kölni Rádió 'Korunk zenéje' (Music of Our Time) című műsora (október 19.) csak Stockhausen, Eimert, Pousseur, stb. által elektronikusan előállított hangokat használt. A darabok szigorú sorozattechnikát alkalmaztak.
Hugh LeCaine megírta a Dripsody-t. E konkrét darab egyetlen hangforrása egy vízcsepp.

1955. - Harry Olson és Belar, mindketten az RCA-nél dolgoztak, kifejlesztik az elektronikus zenei szintetizátort, azaz az Olson-Belar Hangszintetizátort. Ez a szintetizátor fűrészfog-hullámokat használt, melyeket másfajta hangszínekké szűrt. A felhasználó egy írógépszerű billentyűzettel programozta a szintetizátort, amely a parancsokat bináris kódot használva egy 40-csatornás, papírszalagba lyukasztotta.
Elindult a Columbia-Princeton Studio, kezdetekor leginkább Ussachevsky nappalijában, majd Luening lakásában.
Lejaren Hiller (1924-92) és Leonard Isaacson, az Illinois-i Egyetemről, megírta az Illiac Vonósquartettet, az első, komputer által előállított zenedarabot. A darabot azért nevezték így, mert egy Univac számítógépet használt, és az Illinois-i Egyetemen írták.

1955-56. - Karlheinz Stockhausen megírta a Gesang der Junglinge-t (Ifjak éneke). Ez a munka fiúhangok konkrét felvételeit és szintetikus hangokat egyaránt használt. Az eredeti verziót öt hangszóróra írták, de végül négyre csökkentették. A szöveg a Benedicite-ből (O all ye works of the Lord, bless ye the Lord) (Ó, ti Isten teremtményei, áldjátok az Urat (ha érdekes, leműfordítottam), amely Dánielnél jelenik meg, mint a himnusz, melyet a három fiatal zsidó énekel, akiket Nebuchadnezzar tüzes kemencéjébe visznek.

1956. - Martin Klein és Douglas Bolitho egy Push-Button Bertha (Nyomógombos Berta) nevű Datatron számítógépet használtak zeneszerzésre. Ezt a számítógépet népszerű dalok írására használták; a dalokat véletlen számadatokból hozták létre, melyeket egy előre beállított hangvázlatba szűrtek vagy leképeztek.
Tokióban megalakult egy elektronikus stúdió, a Japán Rádió.
Luening és Ussachevsky kísérőzenét írt Orson Welles 'Lear király'-ához, New York City Center.

1957. - Luening megírja a Of Wood and Brass (Fára és rézre) című darabot. A hangforrások között voltak trombiták, harsonák és marimbák.
Az olaszországi Milan Studio-ban megalkotják a Scambi-t, melyet Henri Pousseur írt.
Varsóban megalakult egy elektronikus stúdió, a Lengyel Rádió.
Münchenben megalakult egy elektronikus stúdió, a Siemens Company.
Eindhovenben megalakult egy elektronikus stúdió, a Philips Company.
David Seville létrehozta a Chipmunks-t (Mókusok), emberi hangok felvételeinek dupla sebességen történő lejátszásával. Körülbelül tíz évig nem igazán használták újra az elektronikus manipulációt a rockban.

1958. - Edgard Varese (1883-1965) megírta a Poeme Electronique-ot a brüsszeli Világkiállításra. A művet a Philips pavilon számára írta, mely épületet a híres építész, Le Corbusier tervezett, akit Iannis Xenakis segített (aki később inkább zeneszerzőként, mint építészként vált közismertté). A művet kb. 425 hangszórón adták elő, és vetített képekkel kísérték. Ez tényleg az első nagyszabású multimédiás produkciók egyike volt.
Iannis Xenakis (szül. 1922) megírta a Concret PH-t. Ez a mű is a brüsszeli világkiállításra készült. Egyetlen hangforrást használt: kierősített égő faszenet.
Max Mathews, a Bell Laboratories-től, számítógépekkel állított elő zenét.
John Cage megírta a Fontana Mix-et a Milan Studio-ban.
Londonban elektronikus stúdió alakult, a BBC Radiophonic Workshop.
Stockholmban elektronikus stúdió alakult, a Svéd Rádió.
Az Illinois-i egyetemen Lejaren Hiller vezetésével megalakult a Studio for Experimental Music (Kísérleti zenei stúdió).
Perre Henry kilépett a Group de Musique Concrete-ből; átszerveződtek Groupe de Recherches Musicales-é (GRM).
Gordon Mumma és Robert Ashley Ann Arbor-ban, MI (Michigan-i egyetem) megalapították a Cooperative Studio for Electronic Music-ot (Együttműködő elektronikus zenei stúdió)
Luciano Berio megírta a Thema-omaggio a Joyce című művet. A hangforrás egy nő, aki Joyce Ulysses-éből olvas.

1958-60. - Stockhausen megírta a Kontakte-t (Kapcsolatok) négysávos szalagra. Volt egy második verzió zongorára, ütőhangszerekre és magnóra.

1958-59. - Mauricio Kagel, egy argentin zeneszerző, megírta a Transicion II-t, az első művet, amely élő magnót követelt az előadás részeként. A művet Kölnben valósították meg. Két művész ad elő zongorán, az egyik hagyományos módon, a másik a húrokon és a fán játszva. Két másik előadó magnókat használ, így a mű egyesíteni tudja jelenét az élő hangokkal, jövőjét az előre felvett későbbi anyagokkal, és múltját az előadáson korábban készített felvételekkel.
Max Mathews a Bell Labs-nál elkezdett hanganyagot előállító computer-programokkal kísérletezni. Mathews és Joan Miller, szintén a Bell Labs-tól, megírták a MUSIC4-et, az első széles körben elterjedt számítógépes hangszintézis-programot. Az I-III verziók szerkesztői nyelven írt kísérleti verziók voltak. A Music IV-et és Music V-öt FORTRAN-ban írták. A MUSIC4 nem engedte hangszerek újrahívását (hogy ugyanaz a hangszer váljon aktívvá, amikor már aktív), a MUSIC5 ezt hozzátette. A MUSIC4-nek annyi különböző hangszerre volt szüksége, amennyi a legösszetettebb akkord, míg a MUSIC5 engedett egy partitúrát, hogy mintaként hivatkozhassunk egy hangszerre, melyet aztán annyiszor lekérhetünk, ahányszor szükséges.
Hivatalosan megalakult a Columbia-Princeton Electronic Music Center. A csoport a Rockefeller Alapítványon keresztül jelentkezett, és javasolta egy Elektronikus Zenei Egyetemi Tanács létrehozását. Műszaki alkalmazottakat, elektronikus felszerelést, helyet és anyagot kértek, más zeneszerzők által ingyen hozzáférhetően. A Columbia és a Princeton Universities több mint öt éven keresztül 175,000 dolláros adományt kapott. 1959 januárjában, a Columbia-ról Luening és Ussachevsky, a Princeton-ról pedig Milton Babbitt és Roger Sessions vezetésével, hivatalosan megalakult a központ.
A Columbia-Princeton Electronic Music Center-ben megépítették az RCA Mak II szintetizátort (az eredeti verziót az emberi beszéd mesterséges létrehozására építették). A Mark II oszcillátorokat és hanggenerátorokat tartalmazott. A kezelőnek egy lyukasztott papírtekercsen kellett utasításokat adnia a szintetizátornak a hangmagasság, hangerő, időtartam és hangszín szabályzására. A szintetizátor hagyományos egyenlő beosztású, tizenkét-hangos skálát használt.

1960. - A hagyományosabb zenekari zene zeneszerzői elkezdenek lázadni. Több zeneszerző megpróbált közel elektronikus hangokat hagyományos hangszerekből kihozni. Bruno Bartelozzi új könyvet írt a kiterjesztett hangszeres technikákról.
Morton Subotnick, Pauline Oliveros, és Ramon Sender megalapította a San Francisco Tape Music Centert (San Franciscoi Hangszalag Zenei Központ).
John Cage megírta a Cartridge Music-ot (Kazettazene), ez egy határozatlan partitúra több előadó számára, akik gramofonkazettákat és kontaktmikrofonokat helyeznek különféle tárgyakra.

1961. - Megtartották az első elektronikus zenei koncerteket a Columbia-Princeton Studio-ban; a zenét a többi kar tagjai nagy rosszindulattal fogadták.
Varese végül befejezte a Deserts-t (Sivatagok) a Columbia-Princeton Studio-ban.
A 'Bicycle Built for Two' (Kétszemélyes kerékpár) (Mathews) létrehozásához Fortran alapú MusicIV-et használtak.
Integrált áramkörök és különösen VLSI-very large scale integration (nagyon nagyfokú integráltság) gyártása.
Robert Moog találkozott Herbert Deutsch-al, és együtt létrehozták a feszültségvezérelt szintetizátort.
Luciano Berio megírta a Visage-t (Arc). Ez a rádiómű a non-verbális kommunikáció elképzelésén alapul. Sok szószerű szakasz van, de az egész műben csak egy szót mondanak ki (tulajdonképpen kétszer hangzik el), parole ('szó' olaszul). Cathy Berberian, a szerző felesége, volt az előadó.
James Tenney 1961-ben megírta elméleti munkáját, a Meta+Hodos-t (1975-ben a META Meta+Hodos követte).

1962. - A Bell Labs tömeggyártásban állít elő tranzisztorokat, professzionális erősítőket és ellátókat (supplier).
James Tenney kifejlesztette a PLF 2-t. Ezt a számítógépprogramot használták a Four Stochastic Studies (Négy véletlenszerű tanulmány), az Ergodos és más művek megírásához.
Iannis Xenakis megírta a Bohor-t nyolc hangsávra.
Milton Babbitt megírta az Ensembles for Synthesizer-t (Együttes szintetizátorra) (1962-64) a Columbia-Princeton Studio-ban.
Az Illinois-i egyetemen Kenneth Gaburo megírta az Antiphony III-at kórusra és magnóra.
Paul Ketoff megépítette a synket-et. Ezt a szintetizátort John Eaton zeneszerző számára készítették, és kifejezetten élő előadási hangszernek tervezték.

1963. - Lejaren Hiller és Robert Baker megírta a Computer Cantata-t.
Babbitt megírta a Philomel-t a Columbia-Princeton Studio-ban. A történet Philomel-ről. egy nyelvnélküli nőről szól, aki átalakul fülemülévé (Ovidius egy történetén alapul).
Mario Davidovsky megírta a Synchronism I-et fuvolára és magnóra. Davidovsky azóta több 'synchronism' darabot írt. Ezek a darabok mind élő hangszer(ek)re és magnóra íródtak. Ezek az élő és a magnó közötti események szinkronizálását kutatják.

1964. - Kiadják a teljesen kifejlesztett Moog-ot. A moduláris elképzelés az elektronika miniatürizálásából jött.
Gottfried Michael Koenig PR-1-et (Project 1) használt, egy számítógépprogramot, melyet Fortran-ban írtak, és egy IBM 7090-es számítógépen hoztak létre. A program célja az volt, hogy adatot szolgáltasson zeneművek szerkezetének tervezéséhez; arra írták, hogy algoritmikus sorozatos műveleteket végezzen bejövő adatokon. A PR-1 második verziója 1965-ben készült el.
Karlheinz Stockhausen megírta a Mikrophonie I-et, egy darabot, amelyhez hat zenészre volt szükség. Két előadó egy nagy tamtamon játszik, míg két másik mikrofonokat mozgat a hangszerek körül, hogy különböző hangszíneket vegyenek fel, és az utolsó két előadó az elektronikus eljárást vezérli.
Ilhan Mimaroglu, egy török-amerikai zeneszerző, megírta a Bowery Bum-ot. Ez egy konkrét zenemű, és egyetlen forrásként gumiszalagot használt. Dubuffet egy képén alapult.

1965. - Kereskedelemre gyártanak hifi-készüléket.
Az első, kereskedelemben kapható Moog.
Karlheinz Stockhausen megírta a Solo-t. Ez a mű egy mozgatható fejekkel rendelkező magnót használt, hogy átdefiniálja a felvétel és lejátszás közötti késleltetés variációit, élő manipuláció előadás közben.
Karlheinz Stockhausen megírta a Mikrophonie II-t kórusra, Hammond orgonára, elektronikára és magnóra.
Steve Reich megírta az It's gonna rain-t (Esni fog). Ez az első fázisdarabok egyike.

1966. - A Moog Quartet világszerte koncerteket adott (főleg) szalonzenéből
Herbert Brun megírta a Non Sequitur VI-t.
Steve Reich megírta a Come out-ot (Gyere ki), egy másik fázisdarabot.

1967. - Walter Carlos (később Wendy) megírta a Switched on Bach-ot (Bachra kapcsolva) egy Moog szintetizátor felhasználásával.
Iannis Xenakis megírta a Musiques Formelles-t (Formalizált zene). A szemcsés szintézisnek és a hang felhőinek és szemcsésségének első vitája jelenik meg ebben a könyvben.
Leon Kirschner megírta a 3. Vonósquartett-et, az első, elektronikát alkalmazó darab, amely Pulitzer-díjat nyert.
Kenneth Gaburo megírta az Antiphony IV-et, egy harsonára, pikolóra, kórusra és magnóra írt művet.
Morton Subotnick megírta a Silver Apples of the Moon-t (A Hold ezüst almái) (Yeats címe), az első művet, amelynek megrendelése kifejezetten a felvett anyagra szólt.
A Grateful Dead kiadta az Anthem of the Sun-t (A Nap himnusza), és Frank Zappa and the Mothers of Invention kiadta az Uncle Meat-et. Mindkét album széleskörűen alkalmaz elektronikus manipulációt.

1968. - Lejaren Hiller és John Cage megírta a HPSCHD-t.
Morton Subotnick megírta a The Wild Bull-t (A vad bika).
Hugh Davies összeállította az elektronikus zene egy nemzetközi katalógusát.

1969. - Terry Riley megírta a Rainbow in Curved Air-t (Szivárvány görbe levegőben).
Késő 1960-as évek Megépítették a Sal-Mar Construction-t. A hangszert Salvatore Martirano-ról nevezték el, és ő tervezte. A Sal-Mar Construcion több mint ezerötszáz fontot nyomott és 'a zeneszerző/előadó által 291 érintés-érzékeny billentyűvel rendelkező érintésvezérelt billentyűzettel vezérelt belső digitális áramkörök által vezérelt analóg áramkörökből' állt.
Godfrey Winham és Hubert Howe átdolgozta a MUSIC IV-et az IBM 7094-re, MUSIC4B néven, szerkesztői nyelven; a MUSIC4BF (a MUSIC4B Fortran-nyelvi adaptációja; egyik verzióját Winham, a másikat Howe írta).
MusicV változatok, beleértve a MUSIC360-at és MUSIC11-et az IBM360 és a PDP11 számítógépekhez, ezeket Barry Vercoe, Roger Hale és Carl Howe az MIT-nél egyenként írta.
Mathews és F. Richard Moore a Bell Labs-nél kifejlesztette a GROOVE-ot, melyet analóg szintetizátorok vezérlésére használtak.

1970. - Charles Wuorinen megírta a Times Encomium-ot, az első Pulitzer-díj-nyertes, teljesen elektronikus kompozícióért.
Charles Dodge megírta az Earth's Magnetic Field-et (A Föld mágneses mezeje). Ez egy nagyszerű példa számszerű statisztikák zenei adattá való leképezésére.
Steve Reich megírta a Four Organs-t (Négy orgona).

1972. - Kiadták a Pink Floyd The Dark Side of the Moon című albumát; ez szintetizátor-együtteseket használt, és használt konkrét darabokat is a dalok közötti közjátékként.

1973. - A SAWDUST, Herbert Brun egy nyelve, olyan funkciókat használt, mint: ELEMENT (elem), LINK (kapcsolás), MINGLE (keverés), MERGER (egyesítés), VARY (változtatás) és TURN (fordítás).

1974. - Megépítik a Mellotron-t. A hangszer egy korai sample-játszó volt, mely szalaghurkokat használt. Voltak olyan verziók, melyek vonóshangokat vagy fuvolahangokat játszottak, és a hangszert filmzenékben és felvételeken használták.
Clara Rockmore Theremin felvételeket adott ki.

1976. - Philip Glass zeneszerző Robert Wilson szövegíróval dolgozott együtt az Einstein on the Beach-en (Einstein a strandon). Ez egy széleskörű multimédiás 'opera' volt minimalista stílusban.

1977. - Institut de Recherche et Coordination Acoustique Musique (IRCAM), Párizs, Pierre Boulez vezetésével.
A Peter Samson által a CCRMA számára épített Systems Concepts Digital Synthesizer (SCDS), jel-létrehozó és -feldolgozó elemei mind párhuzamosan hajtanak végre, és képesek valós időben működni. 256 digitális oszcillátor van, 128 jelmódosító (szűrők, visszhang, amplitúdó-váltó), egy jegyzettömb-memória az értékek feldolgozóelemek közötti közléséhez, és egy nagy memória a visszhangosításhoz és asztali tároláshoz.

1980. - Philip Glass megírta a Satyagraha-t, egy másik teljeskörű minimalista stílusú operát.

1981. - Larry Austin megírta a Canadian Coastlines-t (Kanadai partvonalak), egy művet, mely Kanada egy térképét használta a szerkezeti, ritmus- és dallamtartalom meghatározásához.
MusicV változatok: az újabb fejlesztések között van a Cmusic (F. R. Moore-tól), azért így nevezte, mert teljesen a C programnyelvben íródott.

1985. - Kiadták a HMSL, Hierarchical Music Specification Language-t (Hierarchikus zeneleíró nyelv). A HMSL alapszervezete 'morph' nevű (a szoftver rugalmas vagy morfológiai tervezése után nevezték el) adatstrukturák sorozata. E morphok alapszerkezetén belül léteznek más al-adatstrukturák, melyek neve shape (forma), collection (gyűjtemény), structure (szerkezet), production (termelés), job (munka), player (játékos) és action (cselekmény). A morphok e másodlagos típusai a magasabb szintű ütemezés és rutin szempontjainak vezérlésére használhatóak
Morton Subotnick és Mark Coniglio Interactor-át kifejezetten élő előadási és kottakövetési képességekre tervezték.

1986. - Újabb MusicV változatot adnak ki - Csound, Barry Vercoe-től, MIT.
Jam Factory, David Zicarelli programozó írta. Megpróbált egy olyan programot létrehozni, amely tudna MIDI inputot fogadni, és azonnal 'improvizálni' valamilyen szintű szakértelemmel, míg lehetővé teszi (Zicarellinek), hogy javítsák a képességét.
Joel Chadabe, Offenhartz, Widoff és Zicarelli elkezdett egy algoritmikus programon dolgozni, amely improvizációs környezetként lenne használható. Az előadó ülhetett a számítógépnél, és valós időben formálhatta az adatokat 'egy sor görgetősávval, melyek ezen algoritmus paramétereit, valamint az egyik hangról másikra való ugrás méretét, a legmélyebb és legmagasabb hangot, stb. változtatják.' Az eredeti verziót 'Maestro'-nak nevezték, majd 'Rman'-nek (Random Manager) (Véletlen-kezelő), és végül 'M'-nek.
Önálló előadórendszerként megtervezték a Laurie Speigel által írt Music Mouse-ot. Használható MIDI-vezérlőként vagy előadóállomásként, a Macintosh belső hangját használva. A többi Macintosh környezetre írt programtól eltérően a Music Mouse-ot nem tervezték felvevő/lejátszó programnak használni. Ehelyett a program lehetővé teszi a programozónak, hogy a számítógépen 'játsszon'. A szoftver kipróbálható a következő címen: http://www.dorsai.org/~spiegel/ls_programs.html
Megírták a Max programot C nyelven, és az IRCAM-nál Miller Puckette fejlesztette ki. Később úgy tervezték, az Intelligent Music fogja terjeszteni (a cég, amely az M-et és a Jam Factory-t is terjesztette), de végülis az Opcode cég volt, aki kiadta. Miller Puckette eredeti szándéka az volt, hogy létrehozzon egy nyelvet, amely az IRCAM 4X szintetizátorát tudná vezérelni, és nem volt szükség a grafikai kivitelezésre. A grafikát azután tették hozzá, hogy a Max Macintosh számítógépes, MIDI-t használó verzióját megtervezték. 1989 óta David Zicarelli korszerűsítette és kibővítette a programot Macintosh környezethez.
Bemutatták a Dolby SR-t.
Bejelentették az R-DAT spec-et.
Megalakult a Mackie Designs Inc.
Megalakult a Sonic Solutions.

1987. - Az Apple bemutatta a MacII-t.
Kaphatóak az első fogyasztói DAT asztalok.

1988. - Steve Reich megírta a Different Trains-t vonós-kvartettre és magnóra.

1989. - A Digidesign bemutatja a Sound Tools-t.
Debütál a Mackie 1604.

1990. - A Sony bemutatja az írható CD-t.

1991. - A Sony kifejleszti a MiniDisc-et.
Bemutatják az Alesis ADAT-ot.

1992.- A Sony bejelenti a multimédiás CD-ROM-ot.
Megalakul az Emagic.
Megalakul a Macromedia.
A Soundcraft bemutatja a Spirit-et.

1994. - Megjelenik a DVD.

1996. - Bemutatják az első MiniDisc multitrack-eket.

...

forrás / source: http://music.dartmouth.edu/~wowem
http://music.dartmouth.edu/~wowem/electronmedia/music/eamhistory.html

fordította / translated by [PJ] Júlia