Az elektronikus és computeres zene története
Az elektronikus és computeres zene, beleértve az automata hangszereket és zeneszerző gépeket, története
i.e. 2. század - Valamikor az i.e. második században
Ktesibios feltalálja a Hydraulist. Ktesibiost, egy görög borbély fiát,
lenyűgözte a pneumatika, és írt egy korai tanulmányt a hidraulikus
rendszerek mechanikai berendezések meghajtására történő használatáról.
Leghíresebb találmánya, a Hydraulis, vizet használt a légnyomás szabályzására
egy orgona belsejében. Egy kis, pnigeusnak nevezett víztartályt felfordított,
és belehelyezte egy hordó vízbe. Egy sorozat szivattyú levegőt
nyomott a pnigeusba, levegőtartályt képezve, és ezt a levegőt vezették
az orgona szerkezetébe.
Görög eolhárfa. Ezt tekinthetjük az első automata hangszernek.
Aeolus, a görög szélisten után nevezték el. A hangszernek két hídja
volt, ezek fölött mentek a húrok. A hangszert ablakba helyezték, ahol
a levegőáramlat áthaladt, és a húrokat a levegőáramlat működtette.
A húrok nem különböző hosszúak, hanem mind egyforma hosszúak
voltak, és ugyanarra a hangmagasságra voltak hangolva, de a húrok különböző
vastagsága miatt változó hangmagasságok jöhettek létre.
i.e. 5-6. század - Pythagoras a zenei skála hangközeinek megfelelő számszerű arányokat fedezett fel. Ezeket az arányokat azzal társította, amit a 'szférák harmóniájá'-nak nevezett.
i.sz. 890. - A Banu Musa egy orgonaépítési értekezés volt; ez volt az első írásos dokumentáció automatikus hangszerről.
kb. 995-1050. - Arezzo-i Guido zeneszerző kifejlesztette a szolmizáció egy korai formáját, amely emlékeztetők rendszerét használta 'ismeretlen dalok' megtanulásához. A módszer magába foglalta betűkből álló kifejezések, szótagok, és hozzá az emberi kéz változatos mozdulatainak sorozatát. Az emlékeztetők rendszerét nyilvánvalóan egy, a kor naptárkészítői által használt módszerből alakította át.
1400-as évek - Kifejlesztik a tekerőlantot, egy
verkliszerű hangszert.
Kidolgozzák az izoritmikus motettákat. Ezek a dalok ritmus- és hangmotívumokat
használnak a mű meghatározásához. Olyan zeneszerzők, mint Machaut
(14. szd.), Dufay és Dunstable (15. szd.) írtak izoritmikus motettákat.
Az időtartamot és dallammotívumokat, a talea-t (nem tudom, mi) és színt
illetően nem voltak azonos hosszúságúak. A zenét a hangok és ritmusértékek
különböző felcserélései alakították ki. Tehát ha volt 5 időtartam
és 7 hang, a hangokat sorba rakták az időtartamokkal. Bármilyen hangok
'maradtak', az első időtartamértékekhez kerültek. A zeneszerző az összes
hangot és időtartamot felcserélgette, mielőtt az eredeti motívum újra
elkezdődött.
Kifejlesztették a soggetto cavato-t, az ábécé betűinek hangokra való
leképezésének technikáját. Ezt a módszert használta Josquin miséje,
Herkules, Ferrara hercege nevén alapulva. A soggetto cavato egyik
alkalmazása a Herkules magánhangzóit a következőképpen alkalmazná:
e=re=D; u=ut=C (a dó, re, mi, fa, stb. szolfézsrendszerében ut volt az
eredeti dó szótag); e=re=D. A magánhangzó-leképezés e motívuma
folytatódna kereszt- és vezetéknevekre csakúgy, mint városokra.
1500-as évek - Megépítik az első mechanikus
meghajtású orgonákat; a hydraulisnak nevezett víziorgonák már léteztek.
Don Nicola Vicentino (1511-1572) olasz zeneszerző és teoretikus feltalálta
az Archicembalot, egy csembalószerű hangszert, hat billentyűzettel, és
harmincegy lépéssel egy oktávhoz.
1600-as évek - Athanasius Kircher leírt könyvében, a Musurgia Universalis-ban (1600), egy mechanikus berendezést, amely zenét szerzett. Szám- és aritmetikus számösszefüggéseket használt a skála-, ritmus- és tempóarányok kifejezésére, amit Arca Musarithmica-nak neveztek.
1624. - Az angol filozófus és esszéista, Francis Bacon, írt egy tudományos utópiáról Új Atlantiszban. Azt írta, 'vannak zeneházaink, ahol gyakoroljuk és bemutatjuk minden hangunkat és előállításukat. Vannak harmóniáink, melyek nektek nincsenek, negyedhangokból, és kisebb hangközökkel'.
1641. - Blaise Pascal kifejleszti az első számológépet.
1644. - A 'Nouvelle invention de lever', egy hidraulikus gép, zenei hangokat állított elő.
1738. - Léteztek mechanikus énekesmadarak és
verklik.
Virágzik az ipari forradalom. Voltak kísérletek a gőz erejének
mechanikai számító gépekhez való hasznosítására.
1761. - Abbe Delaborde (lehet, hogy Delaborde abbé)
megépített egy Clavecin Electrique-et, Párizs, Franciaország.
Benjamin Franklin tökéletesítette az üvegharmonikát.
Maelzel, a metronóm feltalálója és Beethoven barátja, feltalálta a
Panharmonicont, egy billentyűs hangszert.
1787. - Mozart megírta a Musikalisches Würfelspiel-t (Zenei kockajáték). Ez a mű előre megírt ütemek véletlenszerű nyolcütemes frázisokba rendezett sorozata volt, melyek felépítették a művet. Egy kockapár minden egyes dobása egy önálló ütemet jelentett, így nyolc dobás után az első frázis véget ért.
1796. - Feltalálták a harangjátékokat, 'formázott, csiszolt, edzett acélszalag, melyet aztán úgy csavaroznak a helyére, hogy egy forgó henger nyúlványai szabad végén meg tudják pendíteni'
1830. - Robert Schumann, az Abegg variációk, op. 1 zeneszerzője. A művet egyik barátnője után nevezték el. A fő téma a nő nevének betűin alapszik: A-B-E-G-G - ez a soggetto cavato technika egy későbbi alkalmazása.
1832. - Samuel Morse feltalálta a telegráfot.
1833-34. - Charles Babbage, egy brit tudós megépíti a Difference Engine-t (Különbség-gép), egy nagy mechanikus számítógépet. 1834-ben elképzeli az Analytical Engine-t (Analitikus gép), egy gépet, melyet soha nem valósítottak meg. Ada Lovelace, Lord Byron lánya, segített e fantasztikus berendezések leírásában.
1835. - Schumann megírta a Carnaval darabokat, op. 9., huszonegy rövid darab zongorára. Minden darab különböző karakteren alapszik.
1850. - D.D. Parmelee szabadalmaztatta az első billentyűs működtetésű számológépet.
1859. - David E. Hughes feltalálta a írógépes telegráfot, amely zongoraszerű billentyűzetet használt a mechanizmus működtetésére.
1863. - Hermann Helmholtz megírja az 'A' hang érzékelései mint fiziológiai alap a zene elméletéhez című könyvet. Történelmi szempontból ez a könyv a modern akusztika alapjainak egyike volt (ez a könyv kiegészítette Joseph Sauveur korábbi munkáját).
1867. - Hipps feltalálta az elektromechanikus zongorát Neuchatelben, Svájcban. Ő volt az ottani távírókészülék-gyár igazgatója.
1876. - Elisha Gray (a telefon egyik feltalálója,
Bell-lel együtt) feltalálta az elektro-harmonikus vagy eletro-muzikális
zongorát; ez a hangszer zenei hangokat közvetített drótokon át.
Feltalálták Koenig Tonametric-ét. Ez a hangszer négy oktávot 670
egyenlő részre osztott ez egy olyan korai hangszer volt, mely
mikrohangolást alkalmazott.
1877. - Thomas Edison (1847-1931) feltalálta a fonográfot.
A felvételhez egy tűvel ellátott membrán segítségével bemetszést készítettek
egy mozgó, paraffin-bevonatú papírszalagra. Ez a mechanizmus végül
egy ónfóliába burkolt, folyamatosan barázdált, forgó fémhengerhez
vezetett.
Emile Berliner (1851-1929) kifejlesztette és szabadalmaztatta a hengeres
és lemezes fonográfrendszert, Edisonnal egyidejűleg.
Dorr E. Felti tökéletesített egy billentyűvezérlésű számológépet
kilincsműves kerekekkel, melyeket egyszerre egy vagy több fog mozgathat.
1880. - Alexander Graham Bell (1847-1922) saját laboratóriumát finanszírozta Washington D.C.-ben. Charles S. Tainterrel együtt Bell kidolgozta és szabadalmaztatta a hang átvitelének és felvételének több módját
1895. - Julian Carillo elméletei a mikrohangokról, a 96-hangos skáláról; megépített hangszereket, melyek visszaadtak olyan kis részeket, mint egy tizenhatod hang. 1926-ban bemutatta hangszereit New Yorkban. A hangszerek között volt egy Octavina nyolcadhangokra és egy Arpa Citera tizenhatod-hangokra. Számos felvétel van Carillo zenéjéről, különösen a vonóskvartettekről.
1897. - E.S. Votey feltalálta a villanyzongorát (a szótár szerint) (Pianola), egy hangszert, amely előrelyukasztott, perforált papírtekercset használt, melyet egy hajszálcsöves híd fölött mozgattak. A papír lyukai megfeleltek a tábla 88 nyílásának.
1898. - Valdemar Puoulson (1869-1942) szabadalmaztatta 'Telegraphone'-ját, az első mágneses felvevőgépet.
1906. - Thaddeus Cahill feltalálta a Dynamophone-t,
egy gépet, amely változó feszültségen működő dinamókkal állított
elő zenét. Ez volt az első additív szintézises berendezés. A
Dynamophone Telharmonium néven is ismert volt. A gép több mint 200 tonnát
nyomott, és arra tervezték, hogy hangot közvetítsen telefondrótokon;
azonban a drótok túl gyengék voltak az összes jelhez. Valahogy
tekinthetjük 'a Muzak apjának'. A generátorok különböző frekvenciájú
és intenzitású tiszta hangokat állítottak elő; a hangerőszabályzás
dinamikát adott. Cikkek jelentek meg a McClure's Magazine-ban, melyek
kijelentették, 'demokrácia a zenében... a zenész gombokat és kapcsolókat
használ a fuvola vagy klarinét hangjának felépítésére, ahogy a művész
használja ecseteit színkeverésre, hogy egy bizonyos árnyalatot
kapjon... forradalmasíthatja zenei művészetünket...'
Lee De Forest (1873-1961) feltalálta a triód- vagy audioncsövet, az első
vákumcsövet.
1907. - Ferruccio Busoni (1866-1924) úgy hitte, a jelenlegi zenei rendszer szigorúan korlátozott, és így azt állította, hogy a hangszeres zene halott. Esztétikai tanulmánya, az Egy új zene vázlata, a zene jövőjét tárgyalta.
1910. - Az első rádióadás New York Cityben (az első rádióállomást 1920-ban építették, szintén NYC-ben).
1912. - Luigi Russolo (1885-1947), egy festő, és
Filippo Marinetti, egy költő, megalapította az olasz futurista
mozgalmat. Marinetti megírta kiáltványát, a Musica Futurista-t; a
futurista mozgalom hitvallása volt '?Bemutatni a tömegek, a nagy gyárak,
a vasutak, az óceánjárók, a csatahajók, autók és repülőgépek
zenei szellemét. Hozzáadni a gépek és az Elektromosság diadalmas királyságának
tárgykörét a zenei költemény nagy központi témáihoz.'
Henry Cowell (1897-1965) hangcsoportokat vezetett be a zongorás zenében.
A Banshee (Családi kísértet) és az Aeolian Harp (Eolhárfa) jó példák.
1914. - Megtörtént a futurista zene első koncertje. A 'zajok művészete' koncertet Marinetti és Russolo adta Milánóban, Olaszországban.
1920. - Lev (Leon) Theremin, Oroszország, feltalálta az Aetherophone-t (később Theremin-nek vagy Thereminovox-nak hívták). A hangszer 2 vákuumcsöves oszcillátort használt ritmushangok előállítására. A zenei hangokat az oszcillátorok 'heterodyning'-ja(?) állította elő, melyek a hangmagasságot változtatták. Egy áramkört változtattak a 2 elem közti távolság módosításával. A hangszernek volt egy rádióantennája a dinamika vezérléséhez, és egy rúd állt ki az oldalából a hangmagasság vezérlésére. Az előadó a kezét a rúd mentén mozgatta a hangmagasság változtatásához, míg a másik kezét egyidejűleg az antenna közelében mozgatta. Sok zeneszerző használta ezt a hangszert, beleértve Varese-t.
1922. - Darius Milhaud (szül. 1892) énekhang fonográf
sebességének változtatásával történő átalakításán kísérletezett.
Ottorino Respighi (1879-1936) fülemülék fonográf-felvételét igényelte
Pini di Roma-jához (Róma fenyői).
1926. - Jorg Mager megépített egy elektronikus
hangszert, a Spharophon-t. A hangszert először a Donaueschingeni Fesztiválon
mutatták be (Rimszkij-Korszakov írt néhány kísérleti művet erre a
hangszerre). Később Mager kifejlesztette a Partiturophon-t és a
Kaleidophon-t, mindkettőt színpadi produkcióknál használták.
Mindezek a hangszerek a II. világháborúban elpusztultak.
George Antheil (1900-1959) megkomponálta a Ballet Mechanique-ot. Antheil
egy Franciaországban élő száműzött amerikai volt. A művet zongorákra,
xilofonra, villanyzongorára (pianola), ajtócsengőkre és egy repülőgép-propellerre
hangszerelte.
1928. - Maurice Martenot (szül. 1928, Franciaország)
megépítette az Ondes Martenot-t (először Ondes Musicales-nek hívták).
A hangszer ugyanazt az alapötletet használta, mint a Theremin, de rádióantenna
helyett egy mozgatható elektródát használt a kapacitásváltozatok létrehozásához.
Az előadók egy gyűrűt viseltek, amely a billentyűzet fölött
siklott. A hangszer szubtraktív szintézist alkalmazott. Honegger,
Messiaen, Milhaud, Dutilleux és Varese zeneszerzők mind írtak zenét
erre a hangszerre.
Friedrich Trautwein (1888-1956, Németország) megépítette a
Trautonium-ot. Hindemith, Richard Strauss és Varese zeneszerzők komponáltak
rá, bár felvételek nincsenek.
1929. - Laurens Hammond (szül. 1895, USA) megépített olyan hangszereket, mint a Hammond orgona, a Novachord, a Solovox, és visszhang-készülékeket az Egyesült Államokban. A Hammond orgona 91, szinkronmotor által meghajtott, forgó elektromágneses lemezes generátort használt, kisegítő fogaskerekekkel és hangszabályzókkal. Additív szintézist alkalmazott.
1931. - Ruth Crawford Seeger megírta Vonóskvartett
1931 című művét. Ez a kiterjesztett szerializmust alkalmazó első művek
egyike, hang, ritmus, dinamika és tagolás szisztematikus szervezete.
Henry Cowell Leon Theremin-nel dolgozott a Rhythmicon megépítésén, egy
hangszerén, amely metrikus kombinációk gyakorlatilag korlátlan összetételét
tudta játszani. Ezzel a hangszerrel írta Cowell a Rhytmicana Concerto-t.
Jorg Mager-t (Németország) megbízták, hogy készítsen elektronikus
haranghangokat a bayreuthi Parsifal produkcióhoz.
1935. - Az Allgemeine Elektrizitäts Gesellschaft (AEG) megépítette és bemutatta az első Magnetophon-t (magnó).
1937. - Orson Welles megrendezte a 'Világok háborújá'-t.
Welles volt az első rendező, aki az elhalkulás és áttűnés technikát
használta, amely először a 'Kane polgár'-ban volt látható. Addig a
legtöbb filmrendező nyers illesztéseket használt helyette.
Megépítették az Electrochord-ot (az elektroakusztikus zongorát).
1938. - Megépítették a Novachord-ot.
1939. - Öntudatfilmek özöne jelent meg.
John Cage (1912-1992) elkezd kísérletezni a határozatlansággal. Művében,
az Imaginary Landscape No. 1-ban (Képzeletbeli táj), sok előadóművészt
kértek, hogy játsszanak több lemezjátszón, a különböző sebesség-beállításokat
váltogatva.
1930-as évek - Kifejlesztették a műanyag
audioszalagot.
Megépítették a Sonorous Cross-t (=zengő kereszt) (egy Theremin-szerű
hangszer).
1941. - Joseph Schillinger megírta A zeneszerzés
Schillinger-féle rendszere című könyvet. Ez a könyv recepteket ajánlott
a zeneszerzéshez - ritmusokat, hangokat, harmóniákat, stb. Schillinger
legfontosabb tanítványa George Gerschwin és Glenn Miller volt.
Megépítették az Ondioline-t.
1944. - Percy Grainger és Burnett Cross szabadalmaztatott egy gépet, amely 'megszabadította' a zenét a hagyományos hangolási rendszerek és az emberi előadók ritmikai pontatlanságainak megszorításaitól. A mechanikus találmány 'Szabad zene' írásához nyolc oszcillátort és szinkronizáló-berendezést használt fényérzékeny milliméterpapírral összekapcsolva, azzal a céllal, hogy a tervezett jelölést hanggá lehessen alakítani.
1947. - A Bell Labs kifejlesztette és elkészítette a
szilárd félvezető tranzisztort.
Milton Babbitt Három darab zongorára című műve felsorolta a hang,
ritmus, dinamika és tagolás összes nézőpontját.
Megépítették a Solovox-ot és a Clavioline-t.
1948. - John Scott Trotter épített egy zeneszerzőgépet
népszerű zenéhez.
Hugh LeCaine (Kanada) megépítette az Electronic Sakbutt-ot, egy
hangszert, mely valóban úgy szólt, mint egy cselló.
Pierre Schaeffer (szül. 1910), egy a Radio-diffusion-Television Francaise
(RTF)-nél dolgozó hangtechnikus, több rövid tanulmányt készített
abban, amit úgy nevezett, Musique concrete (Konkrét zene). 1948 októberében
egy 'zajkoncerten' közvetítették Schaeffer korai tanulmányait.
Joseph Schillinger megírta A művészetek matematikai alapja című művét.
1949. - Pierre Schaeffer és Jacques Poullin mérnök
olyan hangzáskísérleteken dolgozott, melyeket 'Musique concrete'-nek
neveztek. 1949-50-ben Schaeffer és Henry (1927-96), Poullin-nel közösen
megírták a Symphonie pour un homme seul (Szimfónia egy magányos
embernek) című darabot; a művet valójában 1950. március 18-án
mutatták be.
Olivier Messiaen megírta Mode de valeurs et d'intensities (Intenzitások
és időtartamok módja) című művét, egy zongoradarabot, amely 'nem
csak hangmagasság-, hanem időtartam-, hangerő- és attack-skálákat
hozott létre'.
H. Bode feltalálta a Melochord-ot.
1940-es évek - Megépítették a következő hangszereket: Electronium Pi (valójában több német zeneszerző használta, köztük: Brehme, Degen és Jacobi), Multimonica, Polychord-orgona, Tuttivox, Marshall-orgona, és más kis elektronikus orgonák.
1950. - Luciano Berio (szül. 1925, Olaszország) megalapította a Milan Studio-t.
1951. - Clara Rockmore világszerte koncerteket adott a
Theremin-en.
Pierre Henry megírta a Variációk egy ajtóra és egy sóhajra című művét.
Groupe de Musiqe Concrete-ként hivatalosan létrejön az RTF stúdió, a
csapat maga megnyílik más zeneszerzők felé, köztük Messiaen és tanítványai,
Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen és George Barraque. Boulez és
Stockhausen nem sokkal később távoznak, mert Schaeffert nem érdekelte
az elektronikusan előállított hangok használata, inkább mindent felvételekre
alapulva akart csinálni.
John Cage határozatlanság-alkalmazása a Music of Changes-szel (Változások
zenéje) tetőzött, ez egy munka, mely a Ching, a kínai jóskönyv táblázatain
alapszik.
A 'Szerkezetek, Ia Könyv' Pierre Boulez legkorábbi arra tett próbálkozásainak
egyike volt, hogy zenei anyag kis, sejteknek nevezett, mennyiségét használja,
erősen sorozatosított szerkezetben.
1951-53. - Eimert és Beyer (szül. 1901) megalkotta az első, elektronikusan létrehozott hangokat alkalmazó műveket. Ezek a darabok egy gépesített berendezést használtak, amely Stephen Foster hangjainak Markov által készített analízisén alapuló dallamokat hozott létre.
1952. - Herbert Eimert megalapítja a Nordwestdeutscher
Rundfunk (=Északnyugat-német Rádió) (később Westdeutscher Rundfunk)
(=Nyugatnémet Rádió) kölni állomását. Hamarosan csatlakozott hozzá
Stockhausen, és elkezdték annak megteremtését, amit Elektronische
Musik-nak (elektronikus zene) neveztek.
John Cage megírta a 4'33-at. A zeneszerző megpróbálta felszabadítani
az előadót és a zeneszerzőt, hogy ne kelljen semmiféle tudatos döntést
hozniuk, ennek következtében a darabban csak olyan hangok szerepelnek,
melyeket a közönség hoz létre.
1953. - Robert Beyer, Werner Meyer-Eppler (szül. 1913)
és Eimert elkezdett elektronikusan létrehozott hangokkal kísérletezni.
Eimert és Meyer-Eppler a darmstadti (Németország) nyári iskolán tanított,
és Párizsban is tartott előadásokat.
Louis és Bebe Baron magánstúdiót alapított New Yorkban, és olyan
sci-fi-filmekhez adtak filmzenéket, mint a Tiltott bolygó (1956) és az
Atlantisz, melyek elektronikus hangokat használtak.
Otto Luening (szül. 1900, USA; meghalt 1996, USA) és Vladimir
Ussachevsky (szül. 1911, Mandzsúria; meghalt 1990, USA) előadták az
első koncertet a Modern Művészetek Múzeumában (Museum of Modern Art),
New Yorkban, október 28-án. A műsorban szerepelt Ussachevsky Sonic
Contours (Hangkontúrok) című műve (zongorafelvételekből készül),
és Luening Fantasy in Space (Űrfantázia) darabja (fuvolafelvételeket
használt). A koncert után felkérték őket, hogy szerepeljenek a Today
Show-ban Dave Garroway-jel. A zenészek 802 helyi szervezete nagy hűhót
csapott, mert Luening és Ussachevsky nem voltak a zenészszakszervezet
tagjai.
1953-54. - Karlheinz Stockhausen (szül. 1928) Helmholtz kutatását használta az I. és II. tanulmánya (Studie I. / II.) alapjául. Megpróbált egyre összetettebb szintetizált hangokat létrehozni egyszerű tiszta frekvenciákból (szinusz hullámok).
1954. - A Kölni Rádió 'Korunk zenéje' (Music of Our
Time) című műsora (október 19.) csak Stockhausen, Eimert, Pousseur,
stb. által elektronikusan előállított hangokat használt. A darabok
szigorú sorozattechnikát alkalmaztak.
Hugh LeCaine megírta a Dripsody-t. E konkrét darab egyetlen hangforrása
egy vízcsepp.
1955. - Harry Olson és Belar, mindketten az RCA-nél
dolgoztak, kifejlesztik az elektronikus zenei szintetizátort, azaz az
Olson-Belar Hangszintetizátort. Ez a szintetizátor fűrészfog-hullámokat
használt, melyeket másfajta hangszínekké szűrt. A felhasználó egy
írógépszerű billentyűzettel programozta a szintetizátort, amely a
parancsokat bináris kódot használva egy 40-csatornás, papírszalagba
lyukasztotta.
Elindult a Columbia-Princeton Studio, kezdetekor leginkább Ussachevsky
nappalijában, majd Luening lakásában.
Lejaren Hiller (1924-92) és Leonard Isaacson, az Illinois-i Egyetemről,
megírta az Illiac Vonósquartettet, az első, komputer által előállított
zenedarabot. A darabot azért nevezték így, mert egy Univac számítógépet
használt, és az Illinois-i Egyetemen írták.
1955-56. - Karlheinz Stockhausen megírta a Gesang der Junglinge-t (Ifjak éneke). Ez a munka fiúhangok konkrét felvételeit és szintetikus hangokat egyaránt használt. Az eredeti verziót öt hangszóróra írták, de végül négyre csökkentették. A szöveg a Benedicite-ből (O all ye works of the Lord, bless ye the Lord) (Ó, ti Isten teremtményei, áldjátok az Urat (ha érdekes, leműfordítottam), amely Dánielnél jelenik meg, mint a himnusz, melyet a három fiatal zsidó énekel, akiket Nebuchadnezzar tüzes kemencéjébe visznek.
1956. - Martin Klein és Douglas Bolitho egy
Push-Button Bertha (Nyomógombos Berta) nevű Datatron számítógépet
használtak zeneszerzésre. Ezt a számítógépet népszerű dalok írására
használták; a dalokat véletlen számadatokból hozták létre, melyeket
egy előre beállított hangvázlatba szűrtek vagy leképeztek.
Tokióban megalakult egy elektronikus stúdió, a Japán Rádió.
Luening és Ussachevsky kísérőzenét írt Orson Welles 'Lear király'-ához,
New York City Center.
1957. - Luening megírja a Of Wood and Brass (Fára és
rézre) című darabot. A hangforrások között voltak trombiták, harsonák
és marimbák.
Az olaszországi Milan Studio-ban megalkotják a Scambi-t, melyet Henri
Pousseur írt.
Varsóban megalakult egy elektronikus stúdió, a Lengyel Rádió.
Münchenben megalakult egy elektronikus stúdió, a Siemens Company.
Eindhovenben megalakult egy elektronikus stúdió, a Philips Company.
David Seville létrehozta a Chipmunks-t (Mókusok), emberi hangok felvételeinek
dupla sebességen történő lejátszásával. Körülbelül tíz évig
nem igazán használták újra az elektronikus manipulációt a rockban.
1958. - Edgard Varese (1883-1965) megírta a Poeme
Electronique-ot a brüsszeli Világkiállításra. A művet a Philips
pavilon számára írta, mely épületet a híres építész, Le Corbusier
tervezett, akit Iannis Xenakis segített (aki később inkább zeneszerzőként,
mint építészként vált közismertté). A művet kb. 425 hangszórón
adták elő, és vetített képekkel kísérték. Ez tényleg az első
nagyszabású multimédiás produkciók egyike volt.
Iannis Xenakis (szül. 1922) megírta a Concret PH-t. Ez a mű is a brüsszeli
világkiállításra készült. Egyetlen hangforrást használt: kierősített
égő faszenet.
Max Mathews, a Bell Laboratories-től, számítógépekkel állított elő
zenét.
John Cage megírta a Fontana Mix-et a Milan Studio-ban.
Londonban elektronikus stúdió alakult, a BBC Radiophonic Workshop.
Stockholmban elektronikus stúdió alakult, a Svéd Rádió.
Az Illinois-i egyetemen Lejaren Hiller vezetésével megalakult a Studio
for Experimental Music (Kísérleti zenei stúdió).
Perre Henry kilépett a Group de Musique Concrete-ből; átszerveződtek
Groupe de Recherches Musicales-é (GRM).
Gordon Mumma és Robert Ashley Ann Arbor-ban, MI (Michigan-i egyetem)
megalapították a Cooperative Studio for Electronic Music-ot (Együttműködő
elektronikus zenei stúdió)
Luciano Berio megírta a Thema-omaggio a Joyce című művet. A hangforrás
egy nő, aki Joyce Ulysses-éből olvas.
1958-60. - Stockhausen megírta a Kontakte-t (Kapcsolatok) négysávos szalagra. Volt egy második verzió zongorára, ütőhangszerekre és magnóra.
1958-59. - Mauricio Kagel, egy argentin zeneszerző,
megírta a Transicion II-t, az első művet, amely élő magnót követelt
az előadás részeként. A művet Kölnben valósították meg. Két művész
ad elő zongorán, az egyik hagyományos módon, a másik a húrokon és a
fán játszva. Két másik előadó magnókat használ, így a mű egyesíteni
tudja jelenét az élő hangokkal, jövőjét az előre felvett későbbi
anyagokkal, és múltját az előadáson korábban készített felvételekkel.
Max Mathews a Bell Labs-nál elkezdett hanganyagot előállító
computer-programokkal kísérletezni. Mathews és Joan Miller, szintén a
Bell Labs-tól, megírták a MUSIC4-et, az első széles körben elterjedt
számítógépes hangszintézis-programot. Az I-III verziók szerkesztői
nyelven írt kísérleti verziók voltak. A Music IV-et és Music V-öt
FORTRAN-ban írták. A MUSIC4 nem engedte hangszerek újrahívását (hogy
ugyanaz a hangszer váljon aktívvá, amikor már aktív), a MUSIC5 ezt
hozzátette. A MUSIC4-nek annyi különböző hangszerre volt szüksége,
amennyi a legösszetettebb akkord, míg a MUSIC5 engedett egy partitúrát,
hogy mintaként hivatkozhassunk egy hangszerre, melyet aztán annyiszor
lekérhetünk, ahányszor szükséges.
Hivatalosan megalakult a Columbia-Princeton Electronic Music Center. A
csoport a Rockefeller Alapítványon keresztül jelentkezett, és
javasolta egy Elektronikus Zenei Egyetemi Tanács létrehozását. Műszaki
alkalmazottakat, elektronikus felszerelést, helyet és anyagot kértek, más
zeneszerzők által ingyen hozzáférhetően. A Columbia és a Princeton
Universities több mint öt éven keresztül 175,000 dolláros adományt
kapott. 1959 januárjában, a Columbia-ról Luening és Ussachevsky, a
Princeton-ról pedig Milton Babbitt és Roger Sessions vezetésével,
hivatalosan megalakult a központ.
A Columbia-Princeton Electronic Music Center-ben megépítették az RCA
Mak II szintetizátort (az eredeti verziót az emberi beszéd mesterséges
létrehozására építették). A Mark II oszcillátorokat és hanggenerátorokat
tartalmazott. A kezelőnek egy lyukasztott papírtekercsen kellett utasításokat
adnia a szintetizátornak a hangmagasság, hangerő, időtartam és hangszín
szabályzására. A szintetizátor hagyományos egyenlő beosztású,
tizenkét-hangos skálát használt.
1960. - A hagyományosabb zenekari zene zeneszerzői
elkezdenek lázadni. Több zeneszerző megpróbált közel elektronikus
hangokat hagyományos hangszerekből kihozni. Bruno Bartelozzi új könyvet
írt a kiterjesztett hangszeres technikákról.
Morton Subotnick, Pauline Oliveros, és Ramon Sender megalapította a San
Francisco Tape Music Centert (San Franciscoi Hangszalag Zenei Központ).
John Cage megírta a Cartridge Music-ot (Kazettazene), ez egy határozatlan
partitúra több előadó számára, akik gramofonkazettákat és
kontaktmikrofonokat helyeznek különféle tárgyakra.
1961. - Megtartották az első elektronikus zenei
koncerteket a Columbia-Princeton Studio-ban; a zenét a többi kar tagjai
nagy rosszindulattal fogadták.
Varese végül befejezte a Deserts-t (Sivatagok) a Columbia-Princeton
Studio-ban.
A 'Bicycle Built for Two' (Kétszemélyes kerékpár) (Mathews) létrehozásához
Fortran alapú MusicIV-et használtak.
Integrált áramkörök és különösen VLSI-very large scale integration
(nagyon nagyfokú integráltság) gyártása.
Robert Moog találkozott Herbert Deutsch-al, és együtt létrehozták a
feszültségvezérelt szintetizátort.
Luciano Berio megírta a Visage-t (Arc). Ez a rádiómű a non-verbális
kommunikáció elképzelésén alapul. Sok szószerű szakasz van, de az
egész műben csak egy szót mondanak ki (tulajdonképpen kétszer hangzik
el), parole ('szó' olaszul). Cathy Berberian, a szerző felesége, volt
az előadó.
James Tenney 1961-ben megírta elméleti munkáját, a Meta+Hodos-t
(1975-ben a META Meta+Hodos követte).
1962. - A Bell Labs tömeggyártásban állít elő
tranzisztorokat, professzionális erősítőket és ellátókat
(supplier).
James Tenney kifejlesztette a PLF 2-t. Ezt a számítógépprogramot használták
a Four Stochastic Studies (Négy véletlenszerű tanulmány), az Ergodos
és más művek megírásához.
Iannis Xenakis megírta a Bohor-t nyolc hangsávra.
Milton Babbitt megírta az Ensembles for Synthesizer-t (Együttes
szintetizátorra) (1962-64) a Columbia-Princeton Studio-ban.
Az Illinois-i egyetemen Kenneth Gaburo megírta az Antiphony III-at kórusra
és magnóra.
Paul Ketoff megépítette a synket-et. Ezt a szintetizátort John Eaton
zeneszerző számára készítették, és kifejezetten élő előadási
hangszernek tervezték.
1963. - Lejaren Hiller és Robert Baker megírta a
Computer Cantata-t.
Babbitt megírta a Philomel-t a Columbia-Princeton Studio-ban. A történet
Philomel-ről. egy nyelvnélküli nőről szól, aki átalakul fülemülévé
(Ovidius egy történetén alapul).
Mario Davidovsky megírta a Synchronism I-et fuvolára és magnóra.
Davidovsky azóta több 'synchronism' darabot írt. Ezek a darabok mind élő
hangszer(ek)re és magnóra íródtak. Ezek az élő és a magnó közötti
események szinkronizálását kutatják.
1964. - Kiadják a teljesen kifejlesztett Moog-ot. A
moduláris elképzelés az elektronika miniatürizálásából jött.
Gottfried Michael Koenig PR-1-et (Project 1) használt, egy számítógépprogramot,
melyet Fortran-ban írtak, és egy IBM 7090-es számítógépen hoztak létre.
A program célja az volt, hogy adatot szolgáltasson zeneművek szerkezetének
tervezéséhez; arra írták, hogy algoritmikus sorozatos műveleteket végezzen
bejövő adatokon. A PR-1 második verziója 1965-ben készült el.
Karlheinz Stockhausen megírta a Mikrophonie I-et, egy darabot, amelyhez
hat zenészre volt szükség. Két előadó egy nagy tamtamon játszik, míg
két másik mikrofonokat mozgat a hangszerek körül, hogy különböző
hangszíneket vegyenek fel, és az utolsó két előadó az elektronikus
eljárást vezérli.
Ilhan Mimaroglu, egy török-amerikai zeneszerző, megírta a Bowery
Bum-ot. Ez egy konkrét zenemű, és egyetlen forrásként gumiszalagot
használt. Dubuffet egy képén alapult.
1965. - Kereskedelemre gyártanak hifi-készüléket.
Az első, kereskedelemben kapható Moog.
Karlheinz Stockhausen megírta a Solo-t. Ez a mű egy mozgatható fejekkel
rendelkező magnót használt, hogy átdefiniálja a felvétel és lejátszás
közötti késleltetés variációit, élő manipuláció előadás közben.
Karlheinz Stockhausen megírta a Mikrophonie II-t kórusra, Hammond orgonára,
elektronikára és magnóra.
Steve Reich megírta az It's gonna rain-t (Esni fog). Ez az első fázisdarabok
egyike.
1966. - A Moog Quartet világszerte koncerteket adott
(főleg) szalonzenéből
Herbert Brun megírta a Non Sequitur VI-t.
Steve Reich megírta a Come out-ot (Gyere ki), egy másik fázisdarabot.
1967. - Walter Carlos (később Wendy) megírta a
Switched on Bach-ot (Bachra kapcsolva) egy Moog szintetizátor felhasználásával.
Iannis Xenakis megírta a Musiques Formelles-t (Formalizált zene). A
szemcsés szintézisnek és a hang felhőinek és szemcsésségének első
vitája jelenik meg ebben a könyvben.
Leon Kirschner megírta a 3. Vonósquartett-et, az első, elektronikát
alkalmazó darab, amely Pulitzer-díjat nyert.
Kenneth Gaburo megírta az Antiphony IV-et, egy harsonára, pikolóra, kórusra
és magnóra írt művet.
Morton Subotnick megírta a Silver Apples of the Moon-t (A Hold ezüst almái)
(Yeats címe), az első művet, amelynek megrendelése kifejezetten a
felvett anyagra szólt.
A Grateful Dead kiadta az Anthem of the Sun-t (A Nap himnusza), és Frank
Zappa and the Mothers of Invention kiadta az Uncle Meat-et. Mindkét album
széleskörűen alkalmaz elektronikus manipulációt.
1968. - Lejaren Hiller és John Cage megírta a
HPSCHD-t.
Morton Subotnick megírta a The Wild Bull-t (A vad bika).
Hugh Davies összeállította az elektronikus zene egy nemzetközi katalógusát.
1969. - Terry Riley megírta a Rainbow in Curved Air-t
(Szivárvány görbe levegőben).
Késő 1960-as évek Megépítették a Sal-Mar Construction-t. A hangszert
Salvatore Martirano-ról nevezték el, és ő tervezte. A Sal-Mar
Construcion több mint ezerötszáz fontot nyomott és 'a zeneszerző/előadó
által 291 érintés-érzékeny billentyűvel rendelkező érintésvezérelt
billentyűzettel vezérelt belső digitális áramkörök által vezérelt
analóg áramkörökből' állt.
Godfrey Winham és Hubert Howe átdolgozta a MUSIC IV-et az IBM 7094-re,
MUSIC4B néven, szerkesztői nyelven; a MUSIC4BF (a MUSIC4B Fortran-nyelvi
adaptációja; egyik verzióját Winham, a másikat Howe írta).
MusicV változatok, beleértve a MUSIC360-at és MUSIC11-et az IBM360 és
a PDP11 számítógépekhez, ezeket Barry Vercoe, Roger Hale és Carl Howe
az MIT-nél egyenként írta.
Mathews és F. Richard Moore a Bell Labs-nél kifejlesztette a GROOVE-ot,
melyet analóg szintetizátorok vezérlésére használtak.
1970. - Charles Wuorinen megírta a Times Encomium-ot,
az első Pulitzer-díj-nyertes, teljesen elektronikus kompozícióért.
Charles Dodge megírta az Earth's Magnetic Field-et (A Föld mágneses
mezeje). Ez egy nagyszerű példa számszerű statisztikák zenei adattá
való leképezésére.
Steve Reich megírta a Four Organs-t (Négy orgona).
1972. - Kiadták a Pink Floyd The Dark Side of the Moon című albumát; ez szintetizátor-együtteseket használt, és használt konkrét darabokat is a dalok közötti közjátékként.
1973. - A SAWDUST, Herbert Brun egy nyelve, olyan funkciókat használt, mint: ELEMENT (elem), LINK (kapcsolás), MINGLE (keverés), MERGER (egyesítés), VARY (változtatás) és TURN (fordítás).
1974. - Megépítik a Mellotron-t. A hangszer egy korai
sample-játszó volt, mely szalaghurkokat használt. Voltak olyan verziók,
melyek vonóshangokat vagy fuvolahangokat játszottak, és a hangszert
filmzenékben és felvételeken használták.
Clara Rockmore Theremin felvételeket adott ki.
1976. - Philip Glass zeneszerző Robert Wilson szövegíróval dolgozott együtt az Einstein on the Beach-en (Einstein a strandon). Ez egy széleskörű multimédiás 'opera' volt minimalista stílusban.
1977. - Institut de Recherche et Coordination
Acoustique Musique (IRCAM), Párizs, Pierre Boulez vezetésével.
A Peter Samson által a CCRMA számára épített Systems Concepts Digital
Synthesizer (SCDS), jel-létrehozó és -feldolgozó elemei mind párhuzamosan
hajtanak végre, és képesek valós időben működni. 256 digitális
oszcillátor van, 128 jelmódosító (szűrők, visszhang, amplitúdó-váltó),
egy jegyzettömb-memória az értékek feldolgozóelemek közötti közléséhez,
és egy nagy memória a visszhangosításhoz és asztali tároláshoz.
1980. - Philip Glass megírta a Satyagraha-t, egy másik teljeskörű minimalista stílusú operát.
1981. - Larry Austin megírta a Canadian Coastlines-t
(Kanadai partvonalak), egy művet, mely Kanada egy térképét használta
a szerkezeti, ritmus- és dallamtartalom meghatározásához.
MusicV változatok: az újabb fejlesztések között van a Cmusic (F. R.
Moore-tól), azért így nevezte, mert teljesen a C programnyelvben íródott.
1985. - Kiadták a HMSL, Hierarchical Music
Specification Language-t (Hierarchikus zeneleíró nyelv). A HMSL
alapszervezete 'morph' nevű (a szoftver rugalmas vagy morfológiai tervezése
után nevezték el) adatstrukturák sorozata. E morphok alapszerkezetén
belül léteznek más al-adatstrukturák, melyek neve shape (forma),
collection (gyűjtemény), structure (szerkezet), production (termelés),
job (munka), player (játékos) és action (cselekmény). A morphok e másodlagos
típusai a magasabb szintű ütemezés és rutin szempontjainak vezérlésére
használhatóak
Morton Subotnick és Mark Coniglio Interactor-át kifejezetten élő előadási
és kottakövetési képességekre tervezték.
1986. - Újabb MusicV változatot adnak ki - Csound,
Barry Vercoe-től, MIT.
Jam Factory, David Zicarelli programozó írta. Megpróbált egy olyan
programot létrehozni, amely tudna MIDI inputot fogadni, és azonnal
'improvizálni' valamilyen szintű szakértelemmel, míg lehetővé teszi
(Zicarellinek), hogy javítsák a képességét.
Joel Chadabe, Offenhartz, Widoff és Zicarelli elkezdett egy algoritmikus
programon dolgozni, amely improvizációs környezetként lenne használható.
Az előadó ülhetett a számítógépnél, és valós időben formálhatta
az adatokat 'egy sor görgetősávval, melyek ezen algoritmus paramétereit,
valamint az egyik hangról másikra való ugrás méretét, a legmélyebb
és legmagasabb hangot, stb. változtatják.' Az eredeti verziót
'Maestro'-nak nevezték, majd 'Rman'-nek (Random Manager) (Véletlen-kezelő),
és végül 'M'-nek.
Önálló előadórendszerként megtervezték a Laurie Speigel által írt
Music Mouse-ot. Használható MIDI-vezérlőként vagy előadóállomásként,
a Macintosh belső hangját használva. A többi Macintosh környezetre írt
programtól eltérően a Music Mouse-ot nem tervezték felvevő/lejátszó
programnak használni. Ehelyett a program lehetővé teszi a programozónak,
hogy a számítógépen 'játsszon'. A szoftver kipróbálható a következő
címen: http://www.dorsai.org/~spiegel/ls_programs.html
Megírták a Max programot C nyelven, és az IRCAM-nál Miller Puckette
fejlesztette ki. Később úgy tervezték, az Intelligent Music fogja
terjeszteni (a cég, amely az M-et és a Jam Factory-t is terjesztette),
de végülis az Opcode cég volt, aki kiadta. Miller Puckette eredeti szándéka
az volt, hogy létrehozzon egy nyelvet, amely az IRCAM 4X szintetizátorát
tudná vezérelni, és nem volt szükség a grafikai kivitelezésre. A
grafikát azután tették hozzá, hogy a Max Macintosh számítógépes,
MIDI-t használó verzióját megtervezték. 1989 óta David Zicarelli
korszerűsítette és kibővítette a programot Macintosh környezethez.
Bemutatták a Dolby SR-t.
Bejelentették az R-DAT spec-et.
Megalakult a Mackie Designs Inc.
Megalakult a Sonic Solutions.
1987. - Az Apple bemutatta a MacII-t.
Kaphatóak az első fogyasztói DAT asztalok.
1988. - Steve Reich megírta a Different Trains-t vonós-kvartettre és magnóra.
1989. - A Digidesign bemutatja a Sound Tools-t.
Debütál a Mackie 1604.
1990. - A Sony bemutatja az írható CD-t.
1991. - A Sony kifejleszti a MiniDisc-et.
Bemutatják az Alesis ADAT-ot.
1992.- A Sony bejelenti a multimédiás CD-ROM-ot.
Megalakul az Emagic.
Megalakul a Macromedia.
A Soundcraft bemutatja a Spirit-et.
1994. - Megjelenik a DVD.
1996. - Bemutatják az első MiniDisc multitrack-eket.
...
forrás / source:
http://music.dartmouth.edu/~wowem
http://music.dartmouth.edu/~wowem/electronmedia/music/eamhistory.html
fordította / translated by [PJ] Júlia